Tegnap késő este délről érkeztem, ma kora reggel északra indulok: Észtországban lesz a NATO keleti szárnyán elhelyezkedő országok külügyminisztereinek értekezlete. Az Európát érő biztonsági kihívásokról fogunk tárgyalni.

Egy közös pont biztosan lesz a tegnapi afrikai üléssel: a tömeges illegális migráció, lengyel testvéreink és balti barátaink most ugyanis testközelből találkoznak azzal, hogy kelet felől szervezetten hordják rá az erőszakos bevándorlókat a határaikra.

Közben magával a migrációval megegyező súlyú fenyegetést jelent térségünkre a józan eszüket teljesen elveszítő nemzetközi szervezetek migrációval kapcsolatos politikája.

Brüsszel múlt heti, kerítésellenes álláspontja után most itt az újabb gyöngyszem: az ENSZ menekültügyi főbiztosa tegnap azt bírta mondani, hogy a határai megvédése érdekében minden erőforrását mozgósító Lettországnak változtatnia kellene a hozzáállásán és be kellene engednie a migránsokat…

Tehát azokat az embereket engedjük be, fogadjuk be az Európai Unió területére és aztán persze adjunk is nekik sok-sok szociális támogatást, akik miatt lengyel határőrök sérültek meg a hétvégén, akik fittyet hánynak a szabályainkra, törvényeinkre és viselkedési normáinkra, akik agresszív módon akarják ránk erőltetni a saját életmódjukat.

Ha a helyzet nem lenne ennyire súlyos és életbe vágó, az ember már tényleg nem tudná, hogy sírjon vagy nevessen ilyen nemzetközi megnyilvánulások hallatán.

S csak hogy tovább súlyosbítsam a helyzetet így reggel: ezek a nemzetközi bürokraták az európai adófizetők pénzéből élnek….
Lesz ma mit megbeszélnünk Tallinnban.