Az első polgári kormány idején, 2000-ben született rendelet a holocaust áldozatainak emléknapjáról. Ami 1944-ben jogfosztott honfitársainkkal történt: magyar tragédia volt. Abban az évben ezen a napon kezdődött meg a magyar zsidóság gettósítása az idegen megszállás idején.

Pilinszky János – Ars Poetica helyett című művében leírt – szavaival ettől a naptól kezdve: „Színre léphetnek a közönséges bűnözők - a végkifejlet szereplői -, kik az abszurditást, a botrányt most már közvetlenül követik el, direkt merényletük pervertáltságától várva valamiféle visszafele ható meggazdagodás, hatalom és szabadság soha nem volt beköszöntét. Az ártatlanok szenvedése ettől fogva már nem következmény többé, hanem a könyörtelen események elengedhetetlen energia-forrása.” S ahogy A teremtő képzelet sorsa korunkban c. írásában folytatja: „lsten időről időre átvérzi a történelem szövetét, s a szituáció kegyelméből az ember ismét engedelmessé válik. Auschwitz ma múzeum. Mégis a vitrinekben fölhalmozott tárgyakon föllelhető ütések és kopások a század, az élet betűi.”

(Fotó: MTI)