Nyolcvan évvel ezelőtt indult meg a magyar 2. hadsereg elleni szovjet támadás a Don-kanyarban. A németek által kikövetelt magyar sereg tragédiája ekkor kezdődött. Emlékezzünk a hősökre!

„Az időjárás is az előző napéhoz hasonló volt: ragyogó tiszta, csípős levegő, bár mintha hidegebb lett volna. Az éjjel hó is esett. Szokásomhoz híven, a kora reggeli órában mentem ki a főellenállási vonalba a jobb oldali szakaszomhoz. Köszönetet akartam mondani mindenkinek a helytállásukért, néhány buzdító szó kíséretében. A futóárokban voltam, amikor meghallottam az ellenséges tüzérségi lövedékek suhogását. Valamivel később, úgy 8 óra körül, Uriv felett ellenséges repülők jelentek meg. Ezeket látva olyan érzésem támadt, hogy sürgősen vissza kell térnem a harcálláspontomra. Nem sokkal később, 9 óra 45 perckor rendkívül erős, szűnni nem akaró ellenséges tüzérségi és aknavető tűzcsapás zúdult a védelmi vonalunkra. Állásaink környékén a becsapódások következtében a hó csak úgy porzott, szinte mozgott a föld a lábunk alatt! Nem volt olyan négyzetméter, ahova ne esett volna lövedék. Rettenetes, fülsiketítő és egyben félelmetes élményben részesültünk. „Na elkezdődött - villant át az agyamon -, a jó Isten legyen velünk!”

Fotó: Mandiner/Fortepan