A Szent Jobb a korona mellett olyan nemzeti ereklyénk, amelyet különleges tisztelet övez. Pontosan mit lehet tudni legendás történetéről?

A krónikák két eltérő eredettörténetet jegyeznek: István király halálát követő zűrzavar idejét, illetve a szentté avatásának közel fél évszázaddal későbbi időpontját egyaránt megjelölik a kézereklye sírból való kiemelésének lehetséges dátumaként.
Bihar megyei birtokon, a később Szentjobb névre keresztelt településen akadtak rá, őrzésére apátságot alapítottak, ami évszázadokon keresztül zarándokhelyként vonzotta a keresztényeket.

A következő évszázadokban több mítosz övezik a kézfej sorsát. Elképzelhető, hogy a tatárok elől menekülő IV. Béla révén, valószínűbb azonban, hogy a 15. században Székesfehérvárra kerülve, majd onnan a török hódítás alatt jutott Dalmáciába. 1590-ben a ragúzai dominikánus kolostorban tűnt fel, ahová a történetírók szerint gazdag keresztény kereskedők jóvoltából került.

I. Lipót, majd Mária Terézia hosszú diplomáciai alkudozásába került, hogy 1771-ben a Szent Jobb a schönnbrunni kastélyba, később pedig Budára érkezhetett, hatalmas ünnepség közepette. Maga a királynő tekinthető a Szent István-nap alapítójának is, a körmenet pedig a 19. századtól vált az ünnep rendszeres részévé.

A király halálának 900. évfordulójára rendezett ünnepségsorozaton a Szent Jobb országos körbehordozására külön vasúti szerelvényt, az Aranyvonatot is megépítették. A Dunán is úsztatott ereklye a második világháború alatt a koronázási jelvényekkel együtt egy Salzburg-közeli barlangban rejtőzött, majd az amerikai hadsereg és a helyi érsek útján került újra haza.

A körmenet 1950-es betiltását követően a budapesti Szent István-bazilika páncélszekrényében őrizték, 1988-ban már újra láthatta a nagyközönség az országjáráson, egy évvel később pedig az ismét megrendezett körmeneten. A Szent Jobbnak a fővárosi Szent István-bazilika ad otthont.

Fotó: Szent István-bazilika