Ezekben a napokban zajlik a IV. Demográfiai Csúcs Budapesten, aminek idén a központi témája a fenntarthatóság és a családok.

Egész kultúránk, történelmünk, küldetésünk a megmaradásról szól. Hiszen ha valaki, akkor mi, magyarok tudjuk, hogy milyen fontos belakni azt a területet, amelyet őseink megszereztek.

Ha most szétnézünk a világban, akkor egyértelmű tendenciát látunk. A jóléti nyugati társadalmak egyre inkább elöregednek, az alacsony termékenységű közösségek pedig előreláthatóan eltűnnek. A nyugati politikai elit természetesen a migrációban találta meg a demográfiai problémák ellenszerét.

Ők úgy gondolják - önös, de az önzetlenség mítoszába csomagolt érdekből -, hogy ha a harmadik világból érkezőket befogadják, akkor ezzel egyrészt megoldják a társadalmaikban jelentkező munkaerőhiányt és a termelékenységi, erőforrásbeli problémákat.

Másrészről sokáig elhitték, hogy az ő kultúrájukba képesek lesznek integrálni több milliós közel- keleti, vagy éppen afrikai népeket. A történelem bebizonyította, hogy ez az elgondolás téves.

Sőt, ezzel a Nyugat két további, hosszútávú és egyelőre beláthatatlan hibát is elkövetett:
️ A kibocsátó országokat az újjáépítésükben vagy a fejlődésükben hosszú évtizedekre lebénította azzal, hogy „elszívta” a fiatal, munkára képes polgáraikat.
️ Továbbá azt az üzenetet közvetíti a harmadik világ lakosai számára, hogy a fenntarthatósági kérdéseket mellőzzék, ne foglalkozzanak az ott végbemenő demográfiai robbanással, hiszen Európában van hely számukra.

Ezzel szemben létezik egy racionális út is, amely a demográfiai válságra nem a migrációt jelöli meg megoldásként, és amely egyben figyelembe veszi a fenntarthatósági kérdéseket is.

„A természetnek nincs erősebb védőszentje, mint a magántulajdon intézménye” - hiszen elsősorban mindenki azt a tájat, azt a környezetet tudja leginkább óvni, amely az övé - ezért ha úgy tetszik, szuverenista álláspontból érdemes megközelíteni a fenntarthatóság kérdését is. Az itt élő családokban, az itt születendő gyerekekben kell erősíteni a környezet iránti tiszteletet.

Mivel a „modernség egész programja éppen a természet legyőzésére irányul”, ezért a hagyománytisztelő jobboldal egész programja a természet megmentésére kell, hogy irányuljon. Ezt pedig csak úgy tudja megtenni, ha nem hagyja gazda nélkül azt, amit már megszerzett és belakott. Mert egyértelmű, hogy születendő gyermek nélkül nincs fenntartható jövő.