Szentkirályi Alexandra posztja

Széchenyi István, amikor a balatoni gőzhajózás mellett érvelt, a Balatont „Magyarország szinte legkiesb magyar vidékének” és „gyönyörű víztükörnek” nevezte. Azt írta: „Munkafáradt ember, ha a Balaton víztükrét meglátja, új életkedvet érez ereiben csörgedezni.”

A 19. század második felében, a nagy fellendülés idején a Balaton már elindult a divatos nyaralóhellyé válás felé. Azután, amikor bő száz évvel ezelőtt a régi fürdőhelyek elvesztek – Pöstyén és Ótátrafüred, Herkulesfürdő és Abbázia – a nyaralóközönség figyelmének középpontjába a magyar tenger, a Balaton került. A belföldi turizmus szárnyra kapott, így született meg a Trianon utáni új jelszó: „Nyaraljon itthon!”.

A Balaton ezután ugrásszerű fejlődésnek indult: a déli parton az 1930-as évekre kialakult az általunk is jól ismert üdülőövezet, családi nyaralók, villák és szállodák épültek nagy számban. Az új műútnak hála a nyaralni indulók már nem csak vonattal, hanem rendszeres autóbuszjáratokkal is lejuthattak a Balatonhoz, ahol a part menti vendégfogadókban villanyvilágítás és egész estés táncos mulatságok várták őket. Nem véletlen, hogy főként színészek, filmesek és újságírók kedvelt helyeivé vált a nyüzsgő Siófok, Balatonboglár vagy éppen Fonyód. A déli part pezsgésével szemben a történelmi hagyományokkal bíró északi part igyekezett megőrizni előkelőségét és visszafogottságát. A vitorlázás központja a balatonfüredi Királyi Magyar Yacht Club volt, amelyet még Széchenyi Ödön, a „tűzpasa” alapított.

Az írók, költők és művészek is szívesen itt töltötték az idejüket: Egry József megragadó képeinek témáját például gyakran a Balaton vizén játékosan megcsillanó napfény adta, de Németh László is rajongott a Tihanyi-félsziget mesés látványáért. Az író így látta a magyar tengert: „A Balaton horpadása nemcsak tájhaza, nemcsak azoknak a világa, akik a partját lakják – az egész nemzet öröme, melyből mint egy nagy, hosszú tálból, egyre többen és többet merítenek.”

A Balaton átvészelte a válságokat, a világháborúkat, megtalálta a maga ragyogását még a szocializmus szürkeségében is. Kibírta a rendszerváltozás utáni pangás hosszú éveit, majd ismét rátaláltunk.

Most pedig az együtt legyőzött járvány után újra itt a balatoni nyár! ️️