Budapest nemcsak a nemzet fővárosa, hanem több millió magyarnak, köztük nekem is, az otthonom. Szeretem ezt a várost. Ha végig sétálunk Budapest utcáin, akkor szinte minden épület, minden sarok, utcakő mesél valamit az itt élő emberekről, az ő történeteikről vagy az itt zajló eseményekről. Éppen ezért nem csak egy munka, hanem hivatás is volt azért a városért dolgozni, amelyen az elmúlt évszázadokban magyar emberek ezrei hagyták rajta kézjegyüket.

Én úgy hiszem, akkor vagyunk igazságosak, ha mindenkinek adunk egy esélyt, ez Karácsony Gergelynek is járt. Másfél éve volt arra, hogy megmutassa, mire használja azt a bizalmat és felelősséget, amit a budapestiek ráruháztak.

De eddig csak azt láttuk, hogy mi az, amit Karácsony nem szeretne: például időben elkezdeni a Lánchíd vagy a Blaha Lujza tér felújítását, amik a késlekedés miatt milliárdokkal drágultak, miközben a műszaki tartalmuk csökkent ahhoz képest, amit még a Tarlós István vezette fővárosi önkormányzat tervezett.

Vagy újra elindítani a Dunán közlekedő BKK sétahajókat, amik az egyébként bajban lévő fővárosi turisztikai ágazat számára hozhattak volna járulékos hasznot. Most az állami hajózási társaság, a Mahart látja el ezt a feladatot. Emellett arra is van példa, hogy olyan HÉV megállókban építenek hűsítő szigeteket, ahol a nyár végéig egyetlen szerelvény sem jár, közben pedig egyre inkább ellehetetlenül a városi közlekedés - a nem időben indított és így párhuzamossá vált - építési munkák okozta dugók miatt.

Rossz látni, hogy ami sokunknak az otthont vagy az ország fővárosát jelenti, az a főpolgármesternek csak egy ugródeszka. Úgy tűnik, tényleg nem gondolta komolyan, hogy a budapestiekért akar dolgozni...