Szerintem mindenkinek van néhány olyan ruhadarabja, amit azért szeret, mert egy számára kedves történet van mögötte. Egy póló a nyári táborból, egy sál, amit a nagymamájától örökölt, vagy egy farmer, amit az első fizetéséből vett. Én is szeretem azokkal a tárgyakkal körül venni magam -legyen az akár egy ruha - ami számomra jelentéssel bír.

Ez a póló két okból is a kedvencem most: a hímzést én kértem rá (lábnyomok keresztbe-kasul az országban) mert az elmúlt egy év a maga szűkebb utazási lehetőségeivel is bebizonyította, amit persze régóta tudok: Magyarország csodálatos, és nem tudok benne annyi időt barangolni, kirándulni, felfedezni, hogy ne lennének mindig újabb és újabb csodák, amik arra várnak, hogy megismerjem őket.

🪡 A másik ok, hogy a vállalkozásnak, ahol vettem, nagyon lelkesítő története van: egy 23 éves lány, Eliza, a nagymamájától ellesett hímzési technikára építette a járvány alatt elindított saját vállalkozását- kézzel hímez szebbnél szebb, ötletesebbnél ötletesebb egyedi darabokat.

Amikor olyan sokat hallunk, látunk és érzékelünk abból, hogy mennyi mindent elvett tőlünk vagy megnehezített a vírus az elmúlt bő egy évben, jó találkozni azokkal a történetekkel, amik azt bizonyítják, hogy ilyenkor is van remény és kiút és egy kreatív gondolat szorgalommal és elhivatottsággal párosulva akkor is utat tör magának, amikor az a legnehezebbnek tűnik.