Már csak halványan él bennem az emlék az utolsó kiállításról, amelyet a múzeum csendjében élvezhettem. Azóta csak online módon, vagy szabadtéren volt lehetőségem kulturálisan kikapcsolódni, mint ahogy másoknak is. Szerintem, akit egyszer rabul ejtett már egy kiállítás hangulata, az nem hagyna ki egy olyan különlegességet, mint amivel a Magyar Nemzeti Galéria kinyitja a kapuit.

Biztos vagyok benne, hogy nemcsak a látogatók, hanem a múzeumok is nagyon várták már az újranyitást. Ezeknek a szürkébb napoknak vetett véget a 4 milliomodik oltás beadása, amely lehetővé tette, hogy számos intézmény fogadhasson érdeklődőket.

A járványhelyzet miatt szerte Európában ritkaságszámba megy, hogy egy kulturális intézmény olyan nemzetközi nagy kiállítást mutat be a közönségnek, mint amelyre most a Magyar Nemzeti Galéria invitál.

A Vágyott szépség címet kapta a május 14-től látogatható tárlat, amely preraffaelita művészek remekműveit sorakoztatja fel. Az alkotók a középkori, illetve a kora reneszánsz, Raffaello előtti művészetet tekintik példaképnek. Tevékenységük nagy hatással volt a szecesszióra és a szimbolizmusra. Egészen Londonból, a Tate Britain múzeumból érkezett közel száz lenyűgöző alkotás hazánkba, melyeket augusztus 22-ig tekinthetnek meg a védettségi igazolvánnyal rendelkezők.

Azért is kuriózum ez a kiállítás, mert a Tate állandó kiállításából adta kölcsön a képeit, ami rendkívül ritka alkalom, és nagyfokú szakmai bizalomra vall. Kísérőkiállításként pedig a mozgalom magyarországi hatásait is láthatjuk, melyek közül kiemelkedőek Gulácsy Lajos művei, de helyet kaptak többek között Rippl-Rónai József, vagy Kozma Lajos alkotásai is.

Még a kultúra “fekete övesei” is izgalommal várják a kiállítást, hiszen a preraffaelita mozgalmat és annak művészetét most először mutatják be ilyen átfogóan hazánkban.