Újra emelkedik a munkanélküliség. A nők körében már 5 százalék fölött van, ami évtizedes negatív rekord, miközben rekordon van a külföldön dolgozó magyarok száma is. A munkaerőpiac romlása hónapok óta látható: egy év alatt 24 ezer fővel csökkent a foglalkoztatottak száma, miközben a munkakeresés átlagos időtartama közel egy évre nőtt.

A választások előtt tapasztalható bizonytalanság a kormányváltás után nemhogy enyhült volna, hanem a helyzet hónapról hónapra rosszabb. Lényegében áll a magyar gazdaság, és a helyzet nem sok jóval kecsegtet. Mindez nem meglepő, hisz az építőipar szétverése, a méregdrága üzemanyag és a beruházások földbe állása ezt előre jelezte.

Az építőipar júliusi, 12 százalékos visszaesése mellett egy másik aggasztó szám is nyomasztóan hat mindannyiunkra: a második negyedévben közel 8 százalékkal nőtt a bűncselekmények száma is. Röviden: nő az egzisztenciális bizonytalanság, és romlik a közbiztonság. Ez a két folyamat negatív irányba hat egymásra.

A Tisza-kormány botrányos döntései és boszorkányüldözése miatt tömegével veszítik el az emberek a munkahelyüket, és olyan iparágak mennek tönkre, amelyek sokak számára a tisztes megélhetés és a kitörés lehetőségét biztosították az elmúlt másfél évtizedben.

A kérdés az: mit tesz a kormány a munkahelyek és a közbiztonság megvédéséért, és hogyan segíti az állásukat elvesztett embereket?

A számok világosak: 230 ezer magyar ember munkát keres. Ennyi embernek nem politikai szlogenekre, hanem kiszámítható gazdaságra, működő vállalkozásokra és valódi munkahelyekre van szüksége. Nem segélyre, nem mosolyra, nem bicskanyitogatásra és vádaskodásra, hanem munkára.