Tele van a közösségi média azzal, hogyan rúgott fel Magyar Péter minden parlamenti szabályt, hogyan köpte szembe a saját frakcióját és képviselői mintegy két hónapja zajló munkáját a Médiatanács tagjainak pályáztatása és kiválasztása kapcsán.

Aki lemaradt volna, hogy mi történt: a Médiatanács tagjainak pályáztatása, meghallgatása és kiválasztása közel két hónapon keresztül zajlott. A jelöltekről a parlamenti bizottságokban is döntés született, a Tisza képviselői pedig korábban támogatták a Fidesz–KDNP jelöltjeit is - ahogy mi is a Tiszás jelölteket.

Aztán elérkezett a parlamenti szavazás.

A videón pontosan látható, mi történt: Magyar Péter közvetlenül a voksolás előtt vette semmibe saját frakciója szavazását és utasította a képviselőket a két ellenzéki jelölt leszavazására.

Az eredmény: kapkodás, egymásnak ellentmondó voksok és teljes káosz.

De hová vezet az, ha egy miniszterelnök aktuális mentális állapota és sértettsége zárójelbe tud tenni mindent, ami parlamenti írott és szokásjog?

Hová vezet az, ha a politikai döntések alapja a sértettség, a bosszú és a kiszámíthatatlanság?

Vajon mit mutat a kormányzás állapotáról, ha a kormánypárti frakció a miniszterelnök labilis viselkedése miatt teljes káoszba fullad, és ezzel feleslegessé válik a parlamenti munka?

Amikor önkényről beszélünk, nem azért tesszük, mert ne tudnánk jobb és értelmesebb dolgokról beszélni. De amikor egy miniszterelnök ilyen felhatalmazással a háta mögött nem tud felnőni a feladathoz, és a döntéseket egy sértődött tinédzser hektikusságával hozza meg az általa uralt parlamentben, akkor semmi nem biztos, bármi bizonytalanná válhat, és senki nem tudhatja magát biztonságban.

Mert senki nem tudhatja, éppen kit ér utol Magyar Péter haragja és sértettsége.

Most két, szakmailag tökéletesen alkalmas jelöltet – és az őket a helyszínen támogató családtagjaikat, gyermekeiket – alázta meg azzal, hogy az előzetesen a Tisza-frakció támogatását is bíró tagjelöltekkel az ország nyilvánossága előtt mosta fel a padlót.

Olyan emberekkel, akik neki semmit nem ártottak.

Ki lesz a következő?

És honnan tudhatja bárki, hogy az önkény őt majd nem éri utol?