Költségvetés-módosítás vagy beismerő vallomás?

A választások előtt még mindenre volt pénz, a Tisza pedig számtalan ígéretet is tett. Most, néhány hónappal később már arra sincs, hogy a költségvetést tartsa.

A számok magukért beszélnek. A központi költségvetés hiánya 3000 milliárd forinttal nő, az év végére pedig 3%-kal magasabb lehet a GDP-arányos államadósság is.

És közben mit látunk a gazdaságban?

A GDP valóban nőtt 1,7 százalékkal. Csakhogy a beruházások 6,3 százalékkal estek vissza, a külkereskedelmi mérlegünk romlott, a mezőgazdaság teljesítménye pedig 12,4 százalékot zuhant.

És van még valami, amiről kevesebb szó esik: a kormány 300 milliárd forintos befizetést ír elő a minisztériumoknak október végéig. Azt pedig csak október 15-ig döntik el, hogy pontosan melyik tárcának mennyit kell befizetnie.

Mit jelent ez?
A 300 milliárd nem a semmiből lesz. Ha egy minisztérium befizet a központi költségvetésbe, azt a pénzt valahonnan elő kell teremtenie. A kérdés tehát nem az, hogy „megtakarít-e” 300 milliárdot a kormány, hanem az, hogy hol jelenik majd meg ennek az ára - vagyis hol lesznek megszorítások.

Kevesebb fejlesztés? Elhalasztott beruházások? Rosszabb állami szolgáltatások? Vagy egyszerűen majd a következő költségvetésben találjuk meg a számlát?

Közben az ipari termelői árak júliusban már újra emelkedtek, és a gazdasági hangulat is megtorpant.

Az is nagy baj, hogy a gazdaságban vannak nehézségek, de a fő gond az, hogy a kormány a választások előtt úgy tett, mintha mindenre lenne pénz és mindenre lenne fedezet - majd az elmúlt száz napban mégcsak megfelelő szakemberekkel és vezetőkkel sem sikerült feltölteni a közigazgatást, tehát nincs ember, aki kezelhetné a kihívásokat.

Most pedig átírják a költségvetést, megemelik a hiányt, növelik az adósságot, és 300 milliárd forintot kérnek számon a saját minisztériumaikon.

A magyaroknak nem ezt ígérték. A kormány most nem magyarázatokkal tartozik, hanem válaszokkal.