Pünkösd hétfő üzenete számomra ma különösen erős.

Pünkösd nemcsak egyházi ünnep, világi értelemben is fontos jelképe annak, hogy amikor emberek közös céllal, rendíthetetlen hittel és egymás iránti bizalommal közösséggé formálódnak, akkor nincs lehetetlen.

Mert egy közösség ereje nem pusztán abban áll, hogy sokan vannak. Hanem abban, hogy az emberek egymásra találnak. Hogy felismerik: ugyanazért dolgoznak, ugyanazért küzdenek, ugyanazt szeretnék megőrizni, újraépíteni vagy jobbá tenni.

Bármilyen nehéz és viszontagságos is egy időszak, ha emberek egy közös cél érdekében összefognak, akkor a legvastagabb falon is át tudnak menni. Akkor van erő újrakezdeni. Van erő felállni. Van erő újraszerveződni, tanulni a hibákból, és újult hittel nekifutni a kihívásoknak.

A magyar jobboldal ma éppen ilyen feladat előtt áll. Újra kell szerveznie önmagát, meg kell erősítenie közösségeit, és újra meg kell találnia azt a közös hangot, amely képes embereket összekötni.

Van mire büszkének lennünk. Van mit megvédenünk. És van miért dolgoznunk.

De ennek az útja nem kizárólag jelszavakban, nem hangos szólamokban, hanem a közösségek erejében rejlik. Abban, hogy egymáshoz fordulunk. Meghallgatjuk egymást. Összekapaszkodunk. És újra hinni kezdünk abban, hogy együtt többek vagyunk, mint külön-külön.

Pünkösd üzenete ezért ma is aktuális: a hit, az összetartozás és a közös cél ereje képes újjáépíteni közösségeket.

És ahol él a közösség, ott mindig van remény.