Van, hogy túl korán indulok és van, hogy túl későn érek haza. Nem mondom, hogy ez könnyű. Sőt, néha kifejezetten nehéz megélni, hogy kevesebb idő jut arra, ami a legfontosabb. Sokan vagyunk ezzel így, vannak, akiknek minden napja így telik.
Mégis hiszek abban, hogy amit csinálok, az nem csak a mindennapok darálása, hanem annak súlya és értelme van. Április 12-én sorsot választunk. Egy olyan szuverén Magyarországra mondhatunk igent, ahol a nemzeti érdeknek vitathatatlan elsőbbsége van. A háború elutasítása, a szuverén külpolitika, a patrióta gazdaságpolitika, a családok és nyugdíjasok védelme ma olyan értékek, amelyet sokan vitatnak. Sőt, sokan egyenesen el is utasítanak. Őket kell most felülmúlnunk!
Nem tökéletes ez az egyensúly. Néha hiányzik egy ölelés, egy hosszabb beszélgetés, egy nyugodt este. De tudom, miért és kikért csinálom!