A Tisza úgy kell Brüsszelnek, mint egy falat kenyér. Magyarország számára pedig ez lenne az utolsó falat.

Egy olyan nagy közösségben, mint az Európai Unió, ahol 27 tagországnak az uniós alapokmányoknak megfelelően a legfontosabb kérdésekben megegyezésre kell jutnia, ez nem a véletlen műve. Ezt nem mi találtuk ki: így van a kezdetek óta. Az alapítók célja az volt, hogy az EU-hoz olyan országok is csatlakozhassanak, amelyek kisebbek a legnagyobb tagállamoknál, és ne kelljen attól tartaniuk, hogy pusztán azért nem tudják érvényesíteni nemzeti érdekeiket, mert lakosságarányosan kevesebb szavazatuk van az őket is érintő létkérdésekben. Ezért az unió „születése” óta alapvetés az egyhangúságra törekvés, amelynek záloga a tagállami vétó intézménye. Ez lényegében minden tagállam érdeke, mert garanciát ad arra, hogy egy vagy több ország alapvető érdekeivel szemben ne tudjanak más tagállamok szövetkezni csak azért, mert ők nagyobbak vagy többen vannak.

Egyetértés szükséges egy új tagállam csatlakozásához is. Így volt ez Magyarország és a velünk együtt belépő országok esetében is. Teljesítettük a tagság minden feltételét, és felvételt nyertünk az együtt döntők közösségébe. Megnyitottuk piacainkat, harmonizáltuk jogszabályainkat, és közös ügyeink egy részét uniós intézményekre bíztuk – a tagállamok közös adminisztratív intézményeire. Az alapvető nemzeti érdekek védelmében azonban maradtak olyan kérdések, amelyeket minden ország maga dönthet el saját hatáskörben, a vétó intézménye pedig mindenkit véd a nagy kérdésekben a nemzeti érdekek sérelmétől. „Vétós kérdés” például a kül- és biztonságpolitika, az adópolitika, a közös hét éves költségvetés, a saját források, a bővítés, valamint az igazságügyi és belügyi kérdések jelentős része, így a családpolitika is. Egyhangúságot követel az uniós szerződések módosítása is.

És ez fontos pont. Ugyanis az alapszerződések tartalmazzák a vétó lehetőségét minden tagállam számára, ugyanakkor nem teszik lehetővé egy ország kizárását a közösségből. Ezt a legelvetemültebb, magyarellenes képviselők és frakciók rendre feszegetik, ha nem akarunk úgy szavazni, ahogyan az nekik tetszene. Az alapszerződéseket pedig éppen a vétó intézménye védi attól, hogy ebbe az irányba módosítsák, hiszen ehhez minden tagállam egyetértése szükséges.

Brüsszelnek az az érdeke, hogy olyan kormánya legyen Magyarországnak, amely utat enged az alapszerződések módosításának, és rábólint a vétó eltörlésére. Ez utat nyitna az egyetértésen alapuló döntéshozatal megszüntetésének, és a döntések többségi alapra helyezésének. Ez Magyarország szuverenitásának végét jelentené. Amikor áprilisban döntünk, nemcsak az dől el, hogy ki fogja kormányozni Magyarországot. Arról is döntünk, hogy megvédjük-e Magyarország szuverenitását és függetlenségét, vagy engedjük, hogy Brüsszel emberei a kukába dobják az egyetlen olyan eszközt, amely lehetővé tette, hogy szükség esetén nemet mondjunk olyan kérdésekre, amelyek Magyarország békéjét és biztonságát veszélyeztették.

De önmagában a vétó csak egy eszköz, még ha kulcsfontosságú is. A legfontosabb, hogy olyan ember vezesse az országot, aki a magyarok érdekében élni is tud vele, és nemet tud mondani a jövőnket veszélyeztető, hajmeresztő ötletekre.

Ez az ember pedig Orbán Viktor, Magyarország miniszterelnöke.
Április 12-én a Fidesz a biztos választás!