“Olyan kár lenne, ha ennek a szép helynek valami baja esne. Olyan sok a rossz ember. De ne félj, mi megvédjük az üzletedet, ha hálás vagy érte.”

A kilencvenes években éttermek, szálláshelyek, szórakozóhelyek, kocsmák, boltok országszerte szembesültek az addig ismeretlen védelmi pénz “intézményével”. A fiatalabbak kedvéért, akik közül sokan ilyet már csak gengszterfilmekben láttak: ez arról szólt, hogy marcona férfiakból álló szláv társaságok betoppantak jól menő vállalkozásokhoz, és egyszerűen megzsarolták a tulajdonost. Ha nem fizet rendszeres védelmi pénzt, akkor a tulajdonosnak, a családjának vagy a helynek valami baja eshet, vagy egyszerűen ellepik olyan emberek, akik miatt tönkremegy a vállalkozás. Persze ettől ők akár meg is tudják óvni – egy szemmel látható összegért cserébe.

Magyarországon, a rendszerváltás utáni időkben az itt garázdálkodó ukrán maffia egyik bevett módszere volt ez. Úgy gondolták, hogy ami tiéd, az nekik jár, afölött ők rendelkezhetnek, zsarolhatnak, és ha meg akarod tartani azt, ami a tiéd, akkor fizess érte, hogy “békén” hagyjanak.

Nem kísérteties ez a hozzáállás? Zelenszkij elnök szerint a magyaroknak hálásnak kellene lenniük, hogy eddig nem zárták el a Barátság vezetéket… és mivel nem éreznek minket annak, ezért most mindenféle műszaki ok nélkül zárva is tartják… hacsak nem fizetünk ezért is.

A háború négy éve alatt a jól ismert ukrán módszer az állami kommunikáció alapvetésévé vált. Zelenszkij elnök követelőzik, feltételeket szab, zsarol, és rendszeresen visszatér, hogy pénzt kérjen az európai országoktól a “védelemért cserébe”. Százmilliárd eurókat, számolatlanul, úgy, hogy mindannyian tudjuk: ezt a pénzt – még ha egyesek hitelnek is csúfolják – sosem fogjuk viszontlátni.

Persze, ha egy ország a háború borzalmaitól szenved, annak minden segítség egy újabb lélegzet. De ha már háláról esik szó, akkor nem lehet, hogy talán annak az elnöknek kellene hálásnak lennie, akinek az országát mi, uniós tagállamok, a magunk kárára tartjuk el évek óta?

Druzsbáért dézsma – mondja Zelenszkij ukrán elnök. Pedig a Barátság vezeték működtetése nem opció, hanem nemzetközi szerződésekből, társulási megállapodásból és az Energia Charta Egyezményből fakadó kötelezettség. A mondás úgy tartja, hogy a hála nem politikai kategória. De ha a hála nem az, a zsarolás végképp nem az.

A 90-es évek Magyarországán az ukrán maffia zsarolásának az első Fidesz-kormány vetett véget. Ehhez akkor határozott és bátor döntések kellettek, és minden magyar ember nyertese volt ezeknek. Most sem lesz másképp, mert minket zsarolni most sem lehet.