Magyar emberek halnak meg értelmetlenül az ukrajnai háborúban. Sebestyén József után egy újabb magyar, a beregszászi Reban Zsolt lett az ukrán kényszersorozás áldozata.

Hiába volt súlyos, egész életében tartó szívbetegsége, ami miatt felmentették a katonai szolgálat alól, a sorozókat ez nem érdekelte. Erőszakkal elhurcolták az utcáról, és néhány nappal később egy kiképzőközpontban, távol a fronttól, életét vesztette.

Mély nyomot hagyott bennem a legutóbbi kárpátaljai látogatásom emléke, ahol két olyan családdal találkozhattam, akik maguk is veszteséget szenvedtek. Egyikük egy apát, másikuk egy fiút gyászol. Jelenidőben, soha véget nem érőn.

Amikor veszteséget szenvedünk sokszor feltesszük a kérdést, miért pont mi? Magyarázatot jellemzően nem kapunk itt mégis világosak az okok. Miközben ártatlan életek mennek tönkre, Brüsszelben a háború folytatását erőltetik. Még több fegyverrel és százmilliárdokkal hosszabbítanák meg a konfliktust, ami csak újabb halálhoz és tragédiákhoz vezet.

Ez a tragédia ismét megmutatja, hogy a brüsszeli háborús politika nem elvont fogalom, hanem nagyon is valós, magyar életeket követelő valóság. Nem Sebestyén József volt az első és sajnos biztosak lehetünk benne, hogy nem is az utolsó.

A mi felelősségünk, hogy megvédjük a sajátjainkat ettől az őrülettől, mert a magyar kormány az egyetlen Európában, ami a kezdetektől fogva a békét képviseli.

Magyarországon egyedül a Fidesz tud és akar nemet mondani Brüsszel háborús tervének! Egy biztos választás van: a Fidesz!