Dermesztő tragédiákat ismertem meg a kárpátaljai utam során. Mindenáron el kell kerülnünk a háború eszkalálódását és azt, hogy Magyarországon is ez legyen a sorsunk.

A kárpátaljai magyarság hétköznapjai tele vannak bizonytalansággal, félelemmel és kimondatlan veszteségekkel.

Olyan sebekkel, amelyek nem látszanak azonnal, mégis ott vannak minden elindulásban, minden búcsúban, minden aggódó tekintetben. Ezek az emberek nem híreket olvasnak a háborúról – benne élnek. Nem sodródhatunk bele, nem hagyhatjuk, hogy mások döntései a mi gyerekeink, családjaink jövőjét is veszélybe sodorják. A béke nem gyengeség, hanem kötelesség azokkal szemben is, akik már mindent elveszítettek.