/posztok.hu
Nálunk így telik a Karácsony.
Nyugodalmas készülődést, áldott ünnepeket kivánok mindenkinek!
Aki még mindig nem akarja megérteni, hogy mivel jár a háború, annak javaslom, hogy nézzen a kárpátaljai Istvánka szemébe. A nyolcadikos kisfiú egész életén nyomot hagyott a háború, miután 3 hét alatt elveszítette a szüleit és Istvánka története sajnos nem kivétel.
Mennyi ilyen sors van még. Mennyi gyermek, aki túl korán tanulta meg, mit jelent a hiány. Mennyi tekintet, amelyből eltűnt a gondtalanság, mert a háború elvette tőlük azt, amit soha nem lett volna szabad: a szüleiket, az otthonukat, a biztonságukat.
Istvánka csak nyolcadikos, mégis olyan terhet cipel, amit felnőttek sem bírnának el.
És hány Istvánka van még, akikről nem készül kép, nem születik hír, csak csendben próbálnak túlélni egy feldúlt világban. Hány történet, amit nem hallunk meg, mert túl kényelmetlen szembenézni vele.
A háború borzalmait felnőttként sem tűrhetjük. Egyetlen harcot tudok elfogadni: a békéért folytatott harcot.
Magyarország a magyar utat választja – 2026-ban is a családok és a dolgozók az elsők!
