Schmidt Mária karakterét agyonverték a színpadon, egy olyan színházi társulat rendezésében, akiket Nagy Ervin javaslatára támogat a Fővárosi Önkormányzat.

Lépésről-lépésre egyre agresszívebb az ellenzéki közbeszéd, lassan már minden szinten mérgezi a mindennapjainkat.

Uszítás a platóról, a miniszterelnök fejbelövése a színpadon, a “humor” és politikusok fizikai agressziója újságírókkal szemben vagy a közmédia munkatársának akasztással fenyegetése… Most pedig Schmidt Mária karakterének agyonverése a színpadon.

Magyar Péter felbukkanása óta tégláról téglára közelebb kerülünk ahhoz, hogy az uszítás vérontásba torkolljon. Az Átrium “produkciója” egyszerűen nem fér bele a “művészi megjelenítés” kategóriájába.

Hol vannak ilyenkor azok, akik más esetben azonnal magasba emelik a morális mutatóujjat? Hol vannak azok, akik ilyenkor felteszik az “azonnal távozzon a közéletből” lemezt? Hol vannak, akik kettős mérce után kiáltanak?

Segítek, az Átriumban tapsolnak, majd szeretetországról és összefogásról hadoválnak. De mit várunk egy olyan közegtől, ami nem hajlandó tudomást venni arról, hogy új politikai közössége is bántalmazásban született.

Árad a gyűlölet és ha nem szólalunk meg, jobb és baloldalon egyaránt, akkor minden lépéssel egyre közelebb kerülünk ahhoz, hogy ez ne csak színpadokon történjen, hanem valaki felhatalmazva érezze magát arra, hogy az utcán is megtegye.

Hogy ilyen ne történhessen, abban mindenkinek komoly felelőssége van. Nem lehet sem mentelmi jog, sem újságírói vélemény, sem a művészeti szabadság mögé bújni, mert az uszítás nem válogat és ha egy színpadon egy fegyver kerül az asztalra, az az előadás végéig el is fog sülni - ezt pedig nem engedhetjük meg, mert ennek beláthatatlan következményei vannak. Ez ellen pedig mindenkinek fel kell szólalni, itt nem lehetnek oldalak.