Péter! A zsarolás az egyik legalantasabb dolog, amit egy ember tehet a másikkal.

A zsarolás bizonytalanságban tart, bénít, belülről őröl fel, mert sosem tudhatod, hogy a zsaroló mikor sújt le. A zsarolást nem lehet lerázni, nem lehet elbújni előle, nem gyógyul be, nem hagy látható nyomot, de mindig ott van.

A zsarolónak minden nap van egy új feltétele, minden nap bánt és tudod, hogy egészen addig fog sakkban tartani, amíg nem semmisít meg azzal, amivel zsarol.

Akárhogy is, a zsaroló addig tart a markában, míg nem lát egy új célt, amiért érdemes elengedni az ütőkártyát és tönkretenni a másikat.

Amikor valakit zsarolnak, annyira kiszolgáltatottá válik, hogy az utolsó mentsvára a családja lehetne, akikre attól függetlenül is támaszkodhat, hogy sarokba szorították.

De mi marad annak a nőnek, akit a legközelebbi szövetségese, a férje zsarol? Mi marad annak az anyának, akinek a gyerekei apja a bántalmazója, akinek a saját családja sem drága? Milyen ember az olyan, aki mindezt a saját feleségével és a gyerekei életével teszi?

Péter, amit a feleségeddel, a gyermekeid édesanyjával csináltál az az emberi silányság alfája és ómegája. Nincs rá mentség!