„A holocaust füstje hosszú, sötét árnyékot borított Európára, miközben lángjai eltakarhatatlan jelet égettek az égboltra.

Ebben a kénes fényben az elbeszélés szelleme újramondta a kőbe vésett szavakat; ebbe a lidérces új fénybe állította most az ősi történetet, valósággá tette a példázatot, életre keltette az emberi szenvedésről szóló örök passiójátékot.

A holocaust első számú színtere: Auschwitz lett minden időkre a náci táborok gyűjtőneve, jóllehet száz meg száz tábor működött még, és jól tudjuk, hogy még magában Auschwitzban is a nem zsidók tízezreit tartották fogva és pusztították el.”

(Kertész Imre: Táborok maradandósága)

Nyolcvanegy évvel ezelőtt, a német megszállást követően alig egy hónappal indultak meg a marhavagonokból álló szerelvények honfitársaink tíz- és tízezreivel Auschwitz felé.

Nem felejtjük az áldozatokat!