Megfigyelésem szerint minél jobb valaki valamiben, annál kevésbé fontos számára, hogy másokhoz viszonyítva hol áll a képzeletbeli vagy valóságos rangsorban.

Ez a mi szakmánkban, az újságírásban a következőket jelenti.

Az az újságíró, aki állandóan a túloldal lapjaival vagy újságíróival foglalkozik, vagy fogalmazzunk úgy, hogy a kelleténél többet foglalkozik velük, nem önállóan gondolkodik, hanem mások létének a reakciója, terméke. Reflexiói, meglátásai a másik ember puszta létéből fakadnak. Ezért joggal vetődik fel, hogy az ilyen újságíró egyáltalán képes-e értéket teremteni? Nézd meg az írásait, az életművét, azt találod majd, hogy csak és kizárólag másokkal vívott egész életében - ez pedig nem szellemi teljesítmény. Nem mondom, hogy időnként nem kell keményen odapörkölni, és azt sem hiszem, hogy pl. a jó publicisztikának unalmasan tiszteletteljesnek kéne lennie, de az állandó okoskodás, a csak én tudom jól szövegelés egy idő után roppant fárasztó.

Az az újságíró, aki állandóan arról papol. hogy ő független és szabadságharcot vív a zsarnokság ellen, hogy ő tökös, mások pedig gyávák, aki a lap/sajtótermék zsinórmértékének állítólagos bátorságát teszi meg, és minden gondolata önmaga körül forog - simán önimádó. Igen, a munkássága saját magáról, önző személyéről szó. Nem egészséges önbizalom, hanem bizonyítási kényszer jellemzi az ilyen újságírót. Végső soron pedig önértékelési zavar, kisebbrendűségi érzés, hiszen látja, érzi-ő, hogy szakmai hiányosságai vannak, hogy az önmarketing ellenére nem olyan bátor, mint amilyennek hirdeti magát, de éppen torz lelki elváltozásait igyekszik palástolni a kifelé mutatott harciassággal. Mások mondják rólam, hogy jó vagyok, ne én hirdessem - ennek alapnak kellene lennie.

Az az újságíró, aki magát újságírónak, a túloldalon lévőket pedig szolgának tartja, hazudik. Minden oldalon vannak szabad és fogott emberek, önállóan gondolkodók és pártcsicskák. Nyilván nem fogom felsorolni azt a néhány embert, akivel balról kölcsönös tisztelettel vagyunk egymás iránt, és azokat sem,. akiket a jobboldalon agyatlan végrehajtónak tartok. Nem sértenék meg senkit. Pusztán jelzem, hogy aki oldal szerint magát hősnek, a túloldalit pedig ganénak tartja, igazságtalanuil általánosít. Nézd meg az embert, és utána döntsd el, mit gondolsz róla! Mindenesetre megtagadni a másik újságírótól azt, hogy újságíró, pusztán azért, mert te különlegesnek és felsőbbrendűnek érzed magad, nemcsak igaztalan, de nevetséges is.

Az az újságíró, aki a kitüntetéseknek, díjaknak, a gratulációknak és hátba veregetéseknek a kelleténél nagyobb jelentőséget tulajdonít, már nem szellemi ember. Hanem pénzt, hatalmat, népszerűséget akar, a fontos emberekhez fűződő kapcsolatrendszere és a díjazás foka értékesebb annál az elégedettségi érzésnél, amiit akkor érzünk, ha egy szellemi rejtvény végére pontot tettünk.

Ennél pedig nincs fontosabb.