Érdeklődve olvasom a friss, de nem igazán újkeletű vitát, hogy akkor most a kormánypárti újságírók propagandisták-e mind egy szálig, az ellenzéki, pardon igazánnagyonfüggetlenelnemkötelezett oldalon pedig mindenki ÚJSÁGÍRÓ, szigorúan lángoló betűkkel leírva persze.

Mindeddig olyan nagyon nem gondolkodtam ilyenekről, mert éppen befejeztem a tizenharmadik könyvemet. Szerintem remekül sikerült, nagyon jók az eddigi visszajelzések, köszönöm szépen mndenkinek az érdeklődést és a bizalmat.

Harminc éve dolgozom a magyar sajtóban, a Magyar Televízió, a Duna TV, a Magyar Nemzet, a Magyar Hírlap és a Demokrata munkatársa voltam. Kezdő ÚJSÁGÍRÓKÉNT is tettem-vettem eleinte, később vezetőként, például főszerkesztő-helyettesként is dolgoztam. Minden szintjét, minden grádicsát ismerem a pályának. Ismerek vagy ezer embert ebből a szakmából, vagy kétszer ennyit, tudom is én. Láttam a bajaikat, örömeiket, ismerem a nyomorukat és az erényeiket, pontosan tudom, hogy ki a hazudozó gazember, tudom, kiben bízhatok meg.

Ismerek a jobboldalon is hitvány alakokat, ismerek a baloldalon is becsületes embereket. Mindenféle ÚJSÁGÍRÓT, ilyet is, olyat is. De nem látok különbséget eredendő tisztasági ügyekben. A sár ugyanis felfröccsen mindenkire, aki nem vigyáz, és azt hazudja magának, hogy remekül végzi a dolgát (valójában pedig nem). Már csak azért is felháborító, hogy a túloldalról sokan képtelenek ennek az alapvető igazságnak a felismerésére.

Arra azért büszke lehetek, hogy akik mindenféle mocskos rágalmakkal illettek ebben a harminc évben, abba nehezen köthettek bele, hogy ÚJSÁGÍRÓ vagyok. Nyilván olvasták a cikkeimet, látták a filmjeimet, beszéltek velem személyesen. Gondolhatnak bármit, de azt kijelenteni, hogy én nem vagyok ÚJSÁGÍRÓ, míg ők igen, közröhej volna. Ezzel nem is próbálkoztak eddig. Csak néhány agyalágyult szívózott közülük, azok meg nem számítanak, hiszen az agyuk helyén szilvásgombóc nőtt.

Látom, hogy azok, akik a szakmáról papolnak, sokszor alapvető szakmai problémákkal küzdenek. Az egyik csak interjút tud írni, de közben pocsék riportokat közölt, jobb is, ha nem folytatja, hiszen az már irodalmi műfaj félig-meddig, műveletlen és kevés hozzá az illető. A másik csak külsős publicisztikában ontja magából a lávát, életében nem látott lapot belülről, fogalma sincs, hogyan működik egy szerkesztőség, mégis ÚJSÁGÍRÓ, mert akik fizetik, annak nevezik. A harmadik pedig napraforgó természetű, amerről a fényt sejti, arra fordul - kit érdekel, mit ír, ha holnap önmagával fordul szembe elsőként, majd végighazudozza a fél életét egyik, majd másik irányba, aztán ideiglenesen lecövekel valahol, de ha fordul a kocka, garantáltan az új barátait is elárulja?

Szóval.

Van köztetek néhány ügyes, tehetséges, nagyra hivatott, és van sok-sok teljesen közepes vagy nagyon silány teljesítményű "országos név" is. Én ezt világosan látom, a rajongóitok nem mindig. Sebaj. Attól még pont ilyenek vagytok.

Nekem éppen ezért ti ne mondjátok meg, hogy újságíró vagyok-e, inkább majd eldönti a közönség. Propagandista már csak azért sem lehetek, mert egész életemben nemzeti, jobboldali ember és újságíró voltam. Nálam nem találtok olyan cikkeket az Arcanumon, aminek pont az ellenkezőjét ordítom jelenleg. És nem csapom be az interjúalanyaimat, nem égetem fel magam után a hidakat, éppen ezért azt tapasztalom, rendszerint mindenütt kedvelnek az emberek, ahova csak megyek. Akik pedig nem szeretnek, befogják a szájukat, ami igen csak helyes eljárás részükről.

Így élek, éldegélek. Roppant boldogan, mára ugyanis mindent elértem, amit valaha el akartam érni, végre komolyabb ügyekre is jut időm.

Vitassátok csak tovább, kik vagytok, kik vagyunk, és garantáltan újra és újra helyetekre pofoznak majd benneteket a nagy magyar valóságban. Irigykedjetek, acsarogjatok, üzengessetek bátran tovább! Mi pedig élünk, szépülünk, összejárunk, barátkozunk (az arra érdemesekkel), és az igazat megvallva, egyáltalán nem szoktunk rátok gondolni. Most kivételt tettem. De rögtön vissza is térek a saját életemhez... Ti nem hiányoztok belőle, "ÚJSÁGÍRÓK"... :)))))

Csodálatos tizennégy évet zárunk. Majdnem minden megvalósult, amiről a 90-es években álmodoztunk. Ez a lényeg, ezért vagyunk győztesek, ezért halad, robog jó irányba az ország, és hogy ti közben ÚJSÁGÍRÓK vagytok, én a tizenhárom könyvemmel, harminc évemmel, sokezer cikkemmel, dokumentumfilmeimmel és forgatókönyvemmel, előadásaim százaival, kommunikációs képzéseimmel, hadd ne soroljam, pedig nem...

Hát.

Normálisak vagytok ti?

Nem képzeltek egy icipicit túl sokat magatokról?