„- Nem rossz, nem rossz, de nem is a legjobb. Megenged néhány megjegyzést? Nem először hallja tőlem, és valószínűleg nem is utoljára. Mindenekelőtt egy szemléleti hiba, az imént azt mondta, hogy egy egészen bagatell ügyről van szó. Kérem, magyarázza meg pontosabban, hogy miért tartja ezt az egész ügyet bagatellnek.

- Hát nem bagatell?

- Mondja meg, hogy miért az!

- Tegnap lelőtték két testvérünket, meghalt mind a kettő. Tegnapelőtt bombát dobtak a pártházra. Ma délelőtt elfogtunk két suhancot, akik röpcéduláztak. Ezek nem bagatell dolgok. Ezzel szemben négy ember egy vendéglőben dögnek és gyilkosnak nevez bennünket, aztán megisszák a borukat, hazamennek, ledöglenek a feleségük mellé, jár a szájuk, de nem csinálnak semmit. Az ügy tehát bagatell. Ezek itt kint, érzéseim szerint soha nem láttak fegyvert, és nem hiszem, hogy akár meg is kellene kötözni őket, ha majd kivégezzük.

- Ki akarja végezni őket?

- Természetesen.

- Akkor miért verette meg őket?

- Hogyhogy miért verettem meg őket? Hát mit csináljak velük?Tanítsam meg őket horgolni?
- Hány éves maga?

- Huszonnyolc.

- Bölcsész?

- Igen.

- Ismeri Huizingát?

- Igen.

- Ortegát?

- Igen.

- Olvasta a Tömegek lázadását?

- Természetesen.

- Mondja, miért ver maga?

- Hogy miért verek?

- Igen, miért ver? Gondolkozott már ezen?

- A megszerzett hatalom jogán. Az eszméim keltette indulat parancsára.

- Csak ezért?

- Ez nem elég?

- Szeretném helyesbíteni mindenek előtt egy tévedését... Bombát dobnak egy pártházra, bagatell ügy, mondom én. Telefirkálják a falakat, röpcéduláznak, bagatell ügy. Rálőnek egy testvérünkre, bagatell ügy. Miért? Mert elfogjuk az illetőket, felakasztjuk, vagy tarkón lőjük. Hányan vannak? Az ország lakosságának elenyésző töredéke, ezer, tízezer, húszezer? Előbb-utóbb elfogynak, gyönyörű hullák lesznek, tehát bagatell. Ami nem bagatell, az a többi, aki nem röpcédulázik, nem dob bombát, nem lövöldözik, hogy azokkal mi van, az az érdekes. Azok itt élnek, szuszognak, az igazi dolgunk velük adódik. A tömegek korát éljük, tanár úr. Az undorító tömegek korát! Amely tömeg soha nem táplált még olyan illúziót saját magáról és önnön szerepéről, mint éppen ma. Hányingerlően undorító, amit a tömeg önmagáról hisz ebben a században! Sztrájkok, tüntetések! Hát hol élünk?! Ami ezt a négy fickót illeti, természetesen nem végezzük ki. Akkor miért hoztuk be őket, kérdezi talán. Tisztában van azzal kedves tanár úr, hogy vélekednek ezek önmagukról és a világról?

- Nem tudom.

- Akkor felvilágosítom. Ezt mondják: mi kis senkik vagyunk. Nincs beleszólásunk a világ dolgaiba. Nem tehetünk mást, behúzzuk a nyakunkat, hadd zúgjon el felettünk a történelem vihara. Nem tehetünk semmit, ki vagyunk nekik szolgáltatva, azt csinálnak velünk, amit akarnak. Hát látja azért hoztuk be őket, hogy maga bebizonyítsa nekik, hogy ez valóban így van. Hogy ez a Macák, vagy hogyan hívják, betörje az orrukat, leüsse őket, ficamítsa ki a karjukat, rúgjon az ágyékukba, és maga nyugodtan mondhassa nekik, hogy a feleségük kurva. Ez a négy ember tanulja meg, hogy magának valóban jogában áll ezt mondani, jogában áll széttörni az orrukat, kiveretni a fogukat, szétrúgatni a veséjüket! Maga tehát ezért ver tanár úr. Tanulják meg, hogy nekik semmit sem szabad, magának meg mindent. És ezért nem öli meg őket, hanem hazaküldi szépen őket egytől egyig. Hadd vigyék hírét, hogy mi történt velük, de hogy miért, mi a bűnük, azt nem kell tudniuk. Nem kell tudniuk ennek a kis fényképésznek a szerepéről sem. Nem is kell említést tenni róla. Legyenek bizonytalanságban, féljenek odakint a világban bűnös és ártatlan egyaránt! Halottakat könnyű produkálni tanár úr, de olyan halottakat, akik esznek, isznak és úgy tudják befogni a szájukat, mint egy valóságos kádáver, az már nehezebb, de ez az igazi feladat. Ennek megközelítése érdekében tehát maga nem valamely indulatból, hanem mindig pedagógiából ver. Világos, amit mondtam?

- Igenis, világos.

- Örülök, hogy egyetértünk."