Nagy kedvencem a Marzi § Remy gyár, pontosabban inkább csak az emléke.... hiszen ma már csak nosztalgiával tekinthetünk a sok-sok egyedülállóan szép söröskorsóra, amit valaha ott gyártottak. Pedig nekem is akad több, nagyon tetszik a hajdani patinás stílus. Az alábbi összefoglalót Nadja Riegger (Koblenz-Landau Egyetem) írása alapján adom közre.

A MARZI § REMY RÖVID TÖRTÉNETE

Anton Marzi már a Marzi & Remy megalapítása előtt kézműves vállalkozást vezetett. A "cserepes pékségek" akkoriban elsősorban kerámia tálaló- és ivóedények gyártására szolgáltak. Anton Marzi lépést tartott a korral, 1879-ben sógorával, Peter Remyvel együtt iparosodott vállalattá alakította át a céget. A gyár az Eulerware gyártásáról átállt a kék díszítésű sómázas kőedényekre.

A cég három esztergályossal indult, akik a forgótányéron az agyagot dolgozták fel, de akadt egy tanonc is. A fiatal társaság támogatást kapott Gustav Tinwiebel (1853-1933) berlini modellezőtől is. Tinwiebel addigra már szerzett tapasztalatot a kőedénykészítésben. Az így megszületett modellek jól fogytak. A gyár sok megrendelést kapott, gyorsan bővült. 1880-ban Marzinak és Remynek ki is kellett bővítenie telephelyét. Új esztergályosokat és napszámosokat vettek fel, új stílusokkal és anyagokkal is kísérleteztek.

A költségek megtakarítása érdekében Marzi és Remy kerek sütőt használt, kemencéjük az addigiaktól eltérően égette ki a sómázas kőedényeket. Az anyag megsárgult, új stílus alakult ki. Ez az úgynevezett „elefántcsont-áru” vagy „sárgaáru” a cég specialitásává vált. A cég ónöntödével is kiegészítette berendezéseit, hogy saját fedeleket és szerelvényeket gyárthasson kancsóihoz.

A Marzi & Remy árui nem csak Németországban fogytak jól. A kerámiákat külföldre is exportálták, főleg az Egyesült Államokba. A 20. század elején az export révén nőtt az értékesítés, a cég akkoriban több mint 100 főt foglalkoztatott. Emellett a Marzi & Remyt valósággal ünnepelték nemzeti és nemzetközi kiállításokon, például Brüsszelben, Antwerpenben, Amszterdamban és Drezdában.

Az első világháború kitörésével az áruforgalom nagy része leállt. Sok alkalmazottat a frontra vezényeltek, a gyártási műveleteket ideiglenesen fel kellett függeszteni. Néhány hónap elteltével idős alkalmazottak segítségével újraindították a munkát. Sok más vállalathoz hasonlóan a Marzi § Remy is súlyos problémákkal küzdött, például nehéz volt nyersanyaghoz jutni.

A háború utáni évek többek között az infláció miatt is nehéz időszakot jelentettek a cég számára. Az alapítók ebben az időszakban haltak meg, Simon Peter Remy 1918-ban, Anton Marzi pedig 1924-ben. Remy fia, Werner (született 1889) és Marzi veje, Otto Bühler (meghalt 1941-ben) követte a vezetésben. A cég fokozatos újjáéledése nagyrészt Otto Bühlernek köszönhető.

A második világháborút megelőző években a vállalkozás gazdasági hullámvölgyön ment keresztül. Az 1930-as években a Marzy § Remynek a gazdasági világválság miatt sok alkalmazottat kellett elbocsátania. A termelés visszaesett, a cég azonban 1939-re ismét talpra állt, az alkalmazottak száma 170 főre emelkedett. A második világháború kitörése után a vállalat kényszerűségből átállt az egyszerű használati tárgyak, például tálak és csészék gyártására. A háború idején és után fontos változások történtek a vezető pozíciókban. Otto Bühler 1941-ben szívrohamban halt meg. Fiait, Otto és Waldemar Bühlert a megszálló csapatok bebörtönözték és hadifogságba kerültek. Emellett édesanyja, Maria Bühler, az alapító Anton Marzi lánya 1946-ban meghalt.

A két tulajdonos, Otto és Waldemar Bühler végül visszatért a háborúból és a fogságból. A termelést kezdetben nehezítette a megszálló hatalmak ellenőrzése és a kiújuló nyersanyaghiány. Az 1940-es évek végére a helyzet stabilizálódott. A Marzi & Remy cég vissza tudott térni korábbi termékeihez. Akkoriban a söröskorsókat a cég specialitásaként tekintették. Az export újraindulása hozzásegítette a társaságot az értékesítés növeléséhez. 1953 körül a Marzi & Remy közel 200 embert foglalkoztatott.

Az 1990-es évekig erős volt a kereslet a westerwaldi kőedények iránt. Azonban jelentős munkahelyvesztés zajlott a kőedényiparban. Végül a Marzi & Remynek 1996-ban csődöt kellett jelentenie, Rainer Faber ügyvezető igazgatása mellett leállították a gyártást. Néhány évvel később aztán a régi gyárépületeket is lebontották.

(Fotó: A Marzi § Remy gyár gyárépületei Höhr-Grenzhausenben 1952-ben)

te ennél nem önszántadból bogarat? mert a zöldek ezt akarják - némi eurómilliós lobbitevékenységgel megtámogatva.

Nem vagyok rosszindulatú természet. Kollégákkal - a túloldalról különösen is - türelmes vagyok, tudom, többük koponyája belülről 'rusztikusan bútorozott'.
De hányok a nettó rosszindulattól.
Remélem,…

A Mol Csoport megállapodásokat kötött kőolajszállítókkal és csővezeték-üzemeltetőkkel a kőolaj folyamatos szállításának biztosítására a Barátság kőolajvezetéken Oroszországból, Fehéroroszországon és…

PETI ISMÉT A ERDŐBEN!

Hihetetlen itt a beismerő vallomás. Majd kijön egy olyan tárgyalásról, ahol a balos kötődésű, Klubrádiós bíró neki ad igazat… mindezek után. Szégyen. Erőss mama intézte ezt is??…

Állítsd be, hogy kiket követsz (országos politika, közélet, helyi erők és média)! Beállítom

Országos politika

Közélet

Mémek

Helyi erők

Budapest
Bács-Kiskun vármegye
Baranya vármegye
Békés vármegye
Borsod-Abaúj-Zemplén vármegye
Csongrád-Csanád vármegye
Fejér vármegye
Győr-Moson-Sopron vármegye
Hajdú-Bihar vármegye
Heves vármegye
Jász-Nagykun-Szolnok vármegye
Komárom-Esztergom vármegye
Nógrád vármegye
Pest vármegye
Somogy vármegye
Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegye
Tolna vármegye
Vas vármegye
Veszprém vármegye
Zala vármegye

Média