Nagy kedvencem a Marzi § Remy gyár, pontosabban inkább csak az emléke.... hiszen ma már csak nosztalgiával tekinthetünk a sok-sok egyedülállóan szép söröskorsóra, amit valaha ott gyártottak. Pedig nekem is akad több, nagyon tetszik a hajdani patinás stílus. Az alábbi összefoglalót Nadja Riegger (Koblenz-Landau Egyetem) írása alapján adom közre.

A MARZI § REMY RÖVID TÖRTÉNETE

Anton Marzi már a Marzi & Remy megalapítása előtt kézműves vállalkozást vezetett. A "cserepes pékségek" akkoriban elsősorban kerámia tálaló- és ivóedények gyártására szolgáltak. Anton Marzi lépést tartott a korral, 1879-ben sógorával, Peter Remyvel együtt iparosodott vállalattá alakította át a céget. A gyár az Eulerware gyártásáról átállt a kék díszítésű sómázas kőedényekre.

A cég három esztergályossal indult, akik a forgótányéron az agyagot dolgozták fel, de akadt egy tanonc is. A fiatal társaság támogatást kapott Gustav Tinwiebel (1853-1933) berlini modellezőtől is. Tinwiebel addigra már szerzett tapasztalatot a kőedénykészítésben. Az így megszületett modellek jól fogytak. A gyár sok megrendelést kapott, gyorsan bővült. 1880-ban Marzinak és Remynek ki is kellett bővítenie telephelyét. Új esztergályosokat és napszámosokat vettek fel, új stílusokkal és anyagokkal is kísérleteztek.

A költségek megtakarítása érdekében Marzi és Remy kerek sütőt használt, kemencéjük az addigiaktól eltérően égette ki a sómázas kőedényeket. Az anyag megsárgult, új stílus alakult ki. Ez az úgynevezett „elefántcsont-áru” vagy „sárgaáru” a cég specialitásává vált. A cég ónöntödével is kiegészítette berendezéseit, hogy saját fedeleket és szerelvényeket gyárthasson kancsóihoz.

A Marzi & Remy árui nem csak Németországban fogytak jól. A kerámiákat külföldre is exportálták, főleg az Egyesült Államokba. A 20. század elején az export révén nőtt az értékesítés, a cég akkoriban több mint 100 főt foglalkoztatott. Emellett a Marzi & Remyt valósággal ünnepelték nemzeti és nemzetközi kiállításokon, például Brüsszelben, Antwerpenben, Amszterdamban és Drezdában.

Az első világháború kitörésével az áruforgalom nagy része leállt. Sok alkalmazottat a frontra vezényeltek, a gyártási műveleteket ideiglenesen fel kellett függeszteni. Néhány hónap elteltével idős alkalmazottak segítségével újraindították a munkát. Sok más vállalathoz hasonlóan a Marzi § Remy is súlyos problémákkal küzdött, például nehéz volt nyersanyaghoz jutni.

A háború utáni évek többek között az infláció miatt is nehéz időszakot jelentettek a cég számára. Az alapítók ebben az időszakban haltak meg, Simon Peter Remy 1918-ban, Anton Marzi pedig 1924-ben. Remy fia, Werner (született 1889) és Marzi veje, Otto Bühler (meghalt 1941-ben) követte a vezetésben. A cég fokozatos újjáéledése nagyrészt Otto Bühlernek köszönhető.

A második világháborút megelőző években a vállalkozás gazdasági hullámvölgyön ment keresztül. Az 1930-as években a Marzy § Remynek a gazdasági világválság miatt sok alkalmazottat kellett elbocsátania. A termelés visszaesett, a cég azonban 1939-re ismét talpra állt, az alkalmazottak száma 170 főre emelkedett. A második világháború kitörése után a vállalat kényszerűségből átállt az egyszerű használati tárgyak, például tálak és csészék gyártására. A háború idején és után fontos változások történtek a vezető pozíciókban. Otto Bühler 1941-ben szívrohamban halt meg. Fiait, Otto és Waldemar Bühlert a megszálló csapatok bebörtönözték és hadifogságba kerültek. Emellett édesanyja, Maria Bühler, az alapító Anton Marzi lánya 1946-ban meghalt.

A két tulajdonos, Otto és Waldemar Bühler végül visszatért a háborúból és a fogságból. A termelést kezdetben nehezítette a megszálló hatalmak ellenőrzése és a kiújuló nyersanyaghiány. Az 1940-es évek végére a helyzet stabilizálódott. A Marzi & Remy cég vissza tudott térni korábbi termékeihez. Akkoriban a söröskorsókat a cég specialitásaként tekintették. Az export újraindulása hozzásegítette a társaságot az értékesítés növeléséhez. 1953 körül a Marzi & Remy közel 200 embert foglalkoztatott.

Az 1990-es évekig erős volt a kereslet a westerwaldi kőedények iránt. Azonban jelentős munkahelyvesztés zajlott a kőedényiparban. Végül a Marzi & Remynek 1996-ban csődöt kellett jelentenie, Rainer Faber ügyvezető igazgatása mellett leállították a gyártást. Néhány évvel később aztán a régi gyárépületeket is lebontották.

(Fotó: A Marzi § Remy gyár gyárépületei Höhr-Grenzhausenben 1952-ben)

Csáddal együttműködve fontos lépéseket teszünk az illegális migráció megfékezésére.

te ennél nem önszántadból bogarat? mert a zöldek ezt akarják - némi eurómilliós lobbitevékenységgel megtámogatva.

Európa és a magyar emberek biztonságáért, az illegális migráció és a terrorizmus leküzdése érdekében dolgozunk, amihez elengedhetetlen a Száhel-övezet, benne Csád stabilitásának fenntartása! 🤝🇹🇩…

A migránsbefogadó országok kezéből kiesett a gyeplő, elszabadult a terror az utcákon. Most megpróbálják az illegális migránsokat hazánkba telepíteni. A válaszunk egyértelmű: NEM!

Nem vagyok rosszindulatú természet. Kollégákkal - a túloldalról különösen is - türelmes vagyok, tudom, többük koponyája belülről 'rusztikusan bútorozott'.
De hányok a nettó rosszindulattól.
Remélem,…

Országos politika

Közélet

Mémek

Helyi erők

Budapest
Bács-Kiskun vármegye
Baranya vármegye
Békés vármegye
Borsod-Abaúj-Zemplén vármegye
Csongrád-Csanád vármegye
Fejér vármegye
Győr-Moson-Sopron vármegye
Hajdú-Bihar vármegye
Heves vármegye
Jász-Nagykun-Szolnok vármegye
Komárom-Esztergom vármegye
Nógrád vármegye
Pest vármegye
Somogy vármegye
Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegye
Tolna vármegye
Vas vármegye
Veszprém vármegye
Zala vármegye

Média