Tavaly karácsonykor kaptam az első régi német söröskorsómat, hogy honnan és miért, most nem fontos. Azonnal bűvkörébe vont egy addig ismeretlen érzés, naponta többször megnéztem, méregettem, figyeltem a díszítéseit, igyekeztem megérteni, hogyan és miként készült. Aztán jöttek az olvasmányok angolul, németül, magyarul (ami egyáltalán volt). Bonyolult világ, de lassan eltájékozódom benne.

Nyolc hónap telt el, most tizenhat olyan korsóm (plusz néhány üvegpoharam és korsóm) van, ami fontos és értékes számomra. A gyűjtés legelső pillanatától kezdve igyekeztem olyan korsókat keresni, amelyek - ebben a sorrendben - 1. tetszenek nekem 2. második világháború, de leginkább első világháború előtti német korsók 3. lehetőleg a höhr-grenzhauseni műhelyekből származnak 4. nemcsak eszmei, de valamennyi anyagi értékük is létezik. Mindebből - részletesebb magyarázat nélkül is - szerintem látszik, hogy aki gyűjt, előbb-utóbb bizonyos területeket, korszakokat, műhelyeket, stílusokat jobban megkedvel, ezért óhatatlanul is leginkább ezeket keresi.

Tisztelettel és barátsággal köszönöm azok segítségét, akik régi/új barátként vagy facebookos követőként korsókat ajánlottak, vásároltak számomra Németországban, Ausztriában, Franciaországban, Svédországban, itthon, vagy bárhol máshol a világban. Jólesik, hogy amikor piacon, vásárban megláttak egy érdekes korsót, rögtön jeleztek, hívtak, fotóztak, gyorsan konzultálhattunk arról, kell-e nekem vagy sem. Nagy-nagy örömet okozott nekem minden ilyen együttműködés, sokszor nem is annyira az adott korsó, hanem a baráti szó, az emberi figyelmesség miatt. Nélkületek mindenesetre biztosan kisebb kínálatból válogathatnék, hiszen - sajnos - egyszerre, egy időben én sem tudok ott lenni mindenütt, ahol régi korsókat árulnak. :) Köszönöm tehát még egyszer, barátaim!

Hadd emeljem ki ugyanakkor Szemere István és felesége, Zsuzsa segítségét is, ők a legnagyobb szeretettel a kezdetektől tanítottak, vezettek a régi korsók világában. Sződligeten található Korsók Háza múzeumuk európai kitekintésben is páratlanul értékes anyagot, mintegy ezer remek korsót mutat be - itt élünk az önfeláldozó, elkötelezett kutatók között, és sokszor észre sem vesszük értékmentő munkájukat... Mindenkinek érdemes ellátogatnia a Korsók Házába, mert csodát lát majd ott.

Most pedig engedjétek meg, hogy közöljek pár új fotót szerény gyűjteményemről. Lehet, hogy jövő karácsonykor már több lesz, magam is kíváncsian várom a fejleményeket. Egy biztos: nem mindenáron, nem mindenfélét szeretnék, csak azt, ami valóban érdekes és értékes számomra. Köszönöm, hogy elolvastátok ezt a posztot!