Ezt a vezércikket még 2009-ban, a Gyurcsány-korszak végén írtam a Magyar Hírlapba. Többek között azért, mert akkoriban tudtuk meg, hogy lehallgatnak minket, elolvassák az e-mailjeinket. Szerintem egészen vállalható cikk, persze az akkori légkört is vissza kell idézni hozzá. Sokan féltek akkor, kussoltak, olyanok is, akik most hatalmas kormánypártiak, viszik előttünk a zászlót, hangoskodnak, fecsegnek, mutogatják magukat. Aztán amikor egyszer majd fordul a kocka, újra balra állnak, visszatérnek oda, ahonnan hozzánk érkeztek. Mindegy is... Mindenesetre a cikknek Gyurcsány nyilván nagyon örült (?) azt tudtuk akkor is, hogy a Magyar Nemzetet és a Magyar Hírlapot minden nap elolvassa. Hát, ezt is látta. Remek. :)

Gyurcsány visszatér

A Magyar Hírlap kiderítette, mivel töltötte Gyurcsány Ferenc a hétvégét. Szombaton reggel házi pszichológusa befejezte a szokásos napi vizsgálatot, felírta a nyugtatókat, és halk léptekkel távozott a Szemlőhegy utcai villából.

– Nyugodj meg, Ferenc – fordult hozzá Klára asszony, és megfordította Gyurcsány homlokán a borogatást – a párttagok és az egyszerű állampolgárok visszavárnak. Tudom, mert olvastam a hangulatjelentésben.

– Nem, még mindig nem szeretnek eléggé – pattant fel ágyából a bukott kormányfő –, pedig Tony Blair lehettem volna ebben a kurva országban. Vajon emlékeznek még rám?

– Anya hallotta reggel a tejcsarnokban, amikor a reformpolitikád került szóba. Egy tajt részeg melós dicsérgetett, igaz, amikor a társai aludttejet borítottak rá, futva távozott. De van még remény Plovdiv egén, ahogyan az ősi bolgár mondás tartja.

– A reményt Ficsor Ádámnak hívják – sóhajtott nagyot Gyurcsány. – Már csak benne bízhatunk. Most nősült meg, komoly ember. Igaz, valamelyik tévében azt mondták róla, hogy a feje egy tapíréhoz hasonlatos, de mit tegyünk, így kell elfogadnunk.

– És nemcsak elfogadnunk, de segítenünk is mindenáron – tette hozzá a gondoskodó Klára, és egy gyors mozdulattal újabb injekciót adott be kedélybeteg férjének. – Lendvai már rábólintott, Kiss Petinek sincs baja vele. Szekeres azt kérdezi, miért nem inkább egy kaktuszt jelölünk miniszterelnöknek, de anya megmondta, hogy először próbáljuk ki Ficsort, aztán jöhetnek az egzotikus növények.

– Bárcsak egy feje volna a magyar népnek, hogy egyetlen csapással levághatnánk! – tüzelte magát Ferenc. – Sajnos a KISZ-ben nem képeztek ki bukás ellen. Hogy a fészkes fenébe térhetnénk vissza? Figyelj, tudom a megoldást. Bajnainak annyi, meg egy Bambi, ez világos. Ficsort bevezetjük, megpróbálom felhívni az IMF-et, igaz, egy ideje nem veszik fel a telefont. Próbáltam számkijelzés nélkül, de csak a portással beszéltem. Mindegy, Ficsort kiokosítjuk, aztán megkezdjük a hadműveletet.

– Pontosan milyen hadműveletet, drágám? – csicsergett Klára asszony, és megigazította Ferenc kényszerzubbonyát.

– Roppant egyszerű. A párt a lábaink előtt hever, a pénzt én osztom szét. Mindenképpen az lesz a miniszterelnök-jelölt, akit mi akarunk. Laborcot már kinyírtuk, Mesterházyék hallgatnak, mint a csuka, mit akarsz még? Néhány hónap, és visszajövünk. Már egyeztettem a régiekkel. Horváth Ági vállalja, azt mondja, van még néhány értékes orvosi műszer a placcon, kár volna veszni hagyni. Draskovicsot kinevezem miniszternek, majd megnézzük, melyik tárcát nem vezette meg. Kóka Janit is aktiválom, de nem a kormányba, hanem a Fővárosi Állat- és Növénykert élére. Ott pannon pumázhat kedvére, ha már ennyire elkúrta az életét. Most figyelj, lassan mondom, hogy te is megértsd: a titkos fegyver, Kolompár Orbán is szívesen feladatot vállal második kormányomban.

– Ferenc, az ő tisztességén nem akad egy-két apró pötty? –aggodalmaskodott Klára, miközben kisöpörte a gumiszobát.

– Tisztesség... beszélsz zöldeket. Szóval, Kolompárt megteszem kormányszóvivőnek, így kézben tartjuk Ficsort.

– Mi lesz Szollár Domokossal? Olyan helyes az a fiú...

– Ő lesz az Országos Cigány Önkormányzat elnöke. Nem érted? Helycserés támadás. Ebben éppen ez a csodálatos.

Klára asszony nagyon sóhajtott, és fejcsóválva kiment a konyhába a mamájához.

– A Feri teljesen készen van. Add ide a KISZ-es listát, hadd hívjak fel valakit a régiek közül. Elvégre nekem is jogom van a boldogsághoz.

(Magyar Hírlap, 2009. augusztus 10.)