Aki élete utolsó harmadában még mindig a pénzt és a hatalmat hajszolja, ahelyett, hogy a szeretteivel és a kedvteléseivel töltené el a szabadidejét, rossz utat választ.

Nem azért, mert gazdagnak vagy sikeresnek lenni eleve rossz (más lapra tartozik, hogy amikor már az vagy, egyáltalán nem okoz elégedettséget vagy állandósult örömöt). Hanem azért, mert ezeknek az embereknek a többsége bármikor leállhatna a hajszával, de mindig újabb anyagi célok, trófeák, vágyott elismerések űzik őket egészen addig, amíg össze nem omlik minden körülöttük, vagy el nem fogynak a céljaik. Az egyik rosszabb, mint a másik. A végén garantáltan kiég az illető. Vagy haszontalan, korrupt, hazug csirkefogóvá válik, vagy nihilista önszerető lesz belőle.

Aki mindezt nem érti, talán nem gondolkodott el arról, valóban létezésünk végső értelme-e, hogy új luxusautónk legyen, vagy a gyereket húsz évesen berendezett ház várja, amiért persze nem küzdött meg, de apuci és anyuci mindent ügyesen elintézett neki.

Teljesen máshol kellene keresni a boldogságot.

Én például a családi programokban, az utazásban, az írás-olvasásban, a fociban, a pecázásban, a főzésben és a söröskorsók gyűjtésében igyekszem felfedezni. Azt hiszem, jó utat követek. :)

A többi?

Fontos volna? Szerintem nem.

Szomorúan és csalódottan nézem a környezetemben azokat, akik teljesen elmerültek a pénz utáni hajszában, a vágyott hatalom megszerzésében. Már beszélgetni sem igen lehet velük, igaz, nyilván én is különös figura lehetek számukra. Unalmasnak találom, hogy állandóan hatalmi tébolyt látok, tapasztalok sok ismerősömben, hogy mindenki a másik fölé akar kerekedni, hogy rengetegen hazudoznak, ködösítenek, kertelnek. Valójában a fausti csapdába estél: nem azt mondom, hogy eladtad a lelkedet az ördögnek, de hogy sötétségben haladsz, nem pedig a fény felé tartasz, az holtbiztos.

S mi lesz utána, ha vége a tébolynak? Azt hiszed, lesz időd élni? Élvezni mindazt, amit egy élet feláldozásával birtokba vettél?

Dehogy lesz időd rá. Nem lesz semmi időd semmire. Ezért tényleg érdemes volt... Hol vannak a szép pillanatok? Éltél-e vagy állandóan a halál völgyében bóklásztál? Szabadnak érezted magad mindig, mindenhol? Bátran elmondad a véleményedet, vagy taktikusan hallgattál inkább? Arról ábrándoztál kamaszkorodban, amit elértél?

Dehogy. Teljesen eltévedtél, de bevallani magadnak sem mered.

Bocsánat: én ebből nem kérek. És azt hiszem, igazam van.