Gyakran előfordul, hogy beszélgetőtársunk kiigazít bennünket: ne nevezzük kommunizmusnak az 1948 és 1990 közötti rendszert, hiszen kommunizmus Magyarországon soha nem létezett, valójában szocializmusnak kellene nevezni azt az időszakot.

Ezzel a nézettel az a baj, hogy aki így érvel, a marxista elnevezést követi. Valójában a Rákosi-majd Kádár-időszak propagandistái verték az emberek fejébe, hogy még nincs itt a kommunizmus, ez "csak" szocializmus. A megkülönböztetés tehát a marxista tanból ered, aki pedig ezt ma is elfogadja, annak az időszaknak a nyelvezetét és eszmeiségét vallja, úgy, hogy talán nem is tud róla. Arról nem szólva, hogy a szocializmus fokozódása is dajkamese, nyilvánvalóan semmiféle fázisosodásról nincs szó. Ahol a kommunisták uralomra jutottak, rövid időn belül megtizedelték a társadalmat, táborokba zárták, akit tudtak, megnyomorítottak mindenkit. Ha enyhült a rendszerük, pusztán azért történt, mert már elérték legfőbb céljaikat, odalökhettek valami alamizsnát a szerencsés túlélőknek. Én tehát semmiféle fázisokat nem érzékelek itt, és nem hiszek abban sem, hogy a szocializmus átmenet lett volna a végső osztálytársadalmi idillbe, a kommunizmusba. Ez konkrétan ostobaság.

Szerintem teljesen mindegy tehát, szocializmusnak vagy kommunizmusnak nevezzük-e mindazt, ami ebben az országban zajlott fél évszázadon keresztül. Nyugodtan nevezhetjük akár kommunizmusnak, egyenlősítésnek, kollektivizálásnak azt, ami itt zajlott. Teljesen lényegtelen, hogy a történelmi materializmus és a dialektikus materializmus tévtanai szerint éppen milyen "fázisokat" gyakoroltak a hullahegyek társaságában. Mellesleg a szocializmus is problémás szó a jelenség leírására, hiszen annak is létezik egy csomó válfaja: nemzeti szocializmus, szociáldemokrácia, utópisztikus szocializmus, stb. stb. Tehát nincs jó és rossz kifejezés, nyugodtan mondjuk azt, ami jólesik nekünk.