"Ami autóban a Rolls Royce, az söröskorsóban a Mettlach."

Hát, igen.

Egyszer majd sorra begyűjtöm ezeket. :) Nem sok idő, csak úgy három-négy évtized.

Kell hozzá egy kis türelem, elég sok pénz, valamint egy jó adag szerencse. Merthogy Magyarországon "annyi" a Mettlach korsó, hogy inkább Németországban ütöm fel a nyomozóirodát. :)

Van már egy Mettlach készletem egyébként. Miután jó éjszakát kívánok a családnak, nekik is mindig elrebegek egy találkozunk holnapot, megnyugtatom őket, hogy jó helyen vannak, legalábbis remélem, lesz olyan komfortjuk, mint az elmúlt százhúsz évben.

A tárgyak nem élnek, de hogy nincs lelkük, csak teljesen lelkiismeretlen emberek hihetik.

Mellesleg a Mettlach gyerekek valójában már aggastyánok. 1921-ben ugyanis leégett a gyár, megsemmisültek az öntőformák is, és akármennyire szerették volna később a Villeroy § Boch gyár vezetői, többé nem gyártottak az eredetivel megegyező minőségű söröskorsókat.

Vagyis amit létrehoztak, 1921-ig meg is jelent a piacon. Utána pedig semmi.

Ilyen ez.

Na, ezért szép hivatás gyűjtőnek lenni. :)