Totál beteg virtuálisan a fél ország, zokog, sír, panaszkodik, ágál és durváskodik egy csomó ember. Szellem, szellemesség, tartás, tudás, elemi udvariasság - ismeretlen fogalmak... Ez a Facebook is, hát.... Tudom, hogy sokat és gyakran ágálok ellene, de egyszerűen nem fér a fejembe, hogy miért nem lehet itt értelmesen elbeszélgetni bármiről. Ehelyett az folyik, hogy te nem is vagy horgász, b... meg, csak egy k..., vagy, valamint miért gyűjtöd ezeket a sz...t, illetve majd meglátogatom anyádat meg a családodat, kinyírjuk őket, te... stb. stb. stb.

Én legalábbis jobbára ezt látom, olvasom. Aztán persze soha nem jelentkeznek, hiszen gyáva férgek, nem állnának elém soha. Ami nagyon helyes lépés ugyanakkor, mert lepedőben vinnék el az összes rohadt bátor gyereket, az biztos.

Hosszú évek alatt elhasználódik itt az ember, én is csak olykor nézek fel, lelkesen kommentelek egyet-kettőt, olvasgatok, csak azt nem tudom, minek. Néhány barát, néhány ismeretlen megmaradt itt, és nagyon jó érzés, hogy sok ezren, akik talán nem ismertek személyesen, kiálltok mellettem, támogattok, olvastok. De ez önmagában nem teszi az embert boldogabbá, hiszen közben térdig gázol a trágyalében, amennyiben érdemben is részt vesz az itteni párbeszédben.

Talán le fogom tiltani a hozzászólásokat a posztjaimnál. Akkor nem kell folyamatosan törölnöm a sok hülyét.

Na, ez van. Nem túl szívderítő, de nincs mit tenni. Nem is azért írtam le, mert bármit remélek, csak panaszkodtam egy kicsit. :)