Szeretek régi újságcikkekben búvárkodni, találtam ma is egy remek írást. Bodányi Ödön írta 1893-ban, róla annyit feltétlenül tudjunk - ha már elfelejtettük mára - hogy jeles vasúti mérnök volt, Szombathely főmérnökeként is dolgozott. És miután Münchenben végezte tanulmányait, jól ismerte a várost. A bajorok sörfogyaztási szokásairól érdekes riportot írt, ebből másolok be ide részleteket.

"Nagybetűk hirdetik, hogy a Löwenbräukeller épületét Schmidt Albert tanár tervezte. Ünnepélyes alkalmakkor négy katonazenekar játszik s a helyiségek rendesen 24 Schuckert-féle ívlámpával és villanyfénynyel tündérileg vannak kivilágítva. A termekben, nyitott és fedett terraszokon, verandákon és kertben gyakran több mint hatezer személy tölti az estét »gemüthlich« együttlétben. (Söröskorsó mellett.)

Az étlapon szerepel a »Paprikasch és »Ungarisches Golhensch« is, s az utóbbit paprika helyett, német ízlés szerint, borssal készítik.

A kör alakú Stiglmair ter, négy utca torkolatában, München egyik legszebb tere. Az egyik negyedet előkelő, hegyes, tornyos épület foglalja el. Főhomlokzata kertre nyílik, két oldalról pompás szabad lépcsőzet vezet az emelet magassságáig a nagy terraszhoz, erkélyek és loggiák övezik az épület kisebb-nagyobb kiszögellő részeit. Lovagvár-stílusban épült, valószínűleg hercegi palota, — gondolja a szemlélő. Nem bizony, mert ez csak a Löwenbräukeller.

Húsz esztendő előtt néhány évig laktam Münchenben. Akkor a várost nagy sörös hordónak tartottam és sehogysem bírtam felfogni, miként fejlődhetett a prózai söröskorsók mellett annyi szép és nemes dolog hazájává, nemkülönben a művészetek és tudományok központjává ? Mikor a bajorok azt mondják: »Das Bier ist guat«, mi mosolygunk, ők pedig komolyan élveznek. Most már az én ízlésem is művelődött annyira, hogy a bajor sört nektárnak tekintem, s kezdem érteni, miként jutott szerepe annak a sok remekszép dolognak létrehozásában.

(...)

A sörgyártás elméletének itt a műegyetemen tanszéket állítottak. A kathedráról hirdetik, hogy a sör olyan ital, melyet erjedés közben fogyasztanak éspedig az erjedés egy bizonyos állapotában,amikor a sör valóságos nektár. Ez az állapot azonban nem tart tovább 6—12 óránál. Mivel a sörivás szaktudósai ilyen italt kívánnak, a gyárosok és vendéglősök, nagy lelkiismeretességgel, csakis ilyen állapotban levő sört hoznak forgalomba. A müncheniek valóságos inyenckedést visznek véghez: a transportsört megvetik és mindig frisset, épen a kellő erjedés állapotban levőt, kívánnak inni.

A maláta erjedése nagyon gondos felügyeletet igényel. Minden gyárnak meg van a maga vegytudora (doktor der Chemie) a nagyobbaknak kettő-három is van, kik folytonos vegyelemzéssel vizsgálják az erjedő árpalevet. Az erjedés tartama percekre meg van határozva. Ha ezt pontosan be nem tartják, a maláta túlerjed, keserű izt kap s a bajor sör elveszti kitűnő izét. Münchenben a sör ugyanis azért olyan kedvelt ital, mert dús malátatartalmánál fogva édeses, zamatosan kesernyés izét pedig a mérsékelten alkalmazott komlótól nyeri és nem a túlerjedéstől, mint az osztrák sörök.

Münchenben az ember könnyen gourmande-jává válik a sörnek. A gyakorlat és tapasztalás folytán (Übung macht den Meister; reájövünk, hogy a sör kőkorsóból ízlik legjobban és mikor annak fedelét felnyitva arcunkat megcsapja a kellemes, hűvös zamatos illat, kezdünk a jó bajoroknak igazat adni.

Az öreg I. Lajos király is, trónjáról lemondva, kedvenc művészeivel többször elsörözgetett egyik-másik Keller kellemes kerthelyiségeiben. A söröskorsók habzó tartalma mellett nem egy nagy eszme született meg, s talált München remek építményeiben és műkincseiben megtestesülést.

A Fliegende Blättermunkatársai, kik e lap aranyos kedélyre valló élőcit készítik, a spiritustszintén a bajorok mérsékelten vidámító nemzeti italából veszik magukba.

A Bierkellerek esténként úgy jó, mint rossz időben, mindig tömve vannak. Első pillanatra ez méltán visszatetsző, közelebbről tekintve azonban, nagyon ártatlan és szolid mulatság. Mikor a Löwenbräukeller-t felkerestem, ott a berlini híres Meyder (azelőtt Bilse)-féle 70 tagból álló zenekar hangversenyzett. A műsorban volt walzer, polka, szimfónia, kivonatok Wagner R.-tól Rubinsteintól és olasz operákból, tehát az mindenféle ízlést kielégíthetett.

A közönség a lakosság zöme: kereskedők, iparosok, hivatalnokok, katonatisztek, de egyszermásszor a legmagasabb állású hivatalnokok közül is többen jönnek ide családjaikkal, hogy vacsora után pár órát »gemütlich« eltöltsenek. A férfiak egy, a nők félliter sört rendelnek és e mellet kihúzzák az egész estét. Egy liter sör ára 25 fillér, olcsóbb mulatság tehát alig képzelhető. A müncheni közönséget ez a végtelen józansága teszi annyira szeretetreméltóvá.

Mikor egy ilyen helyiségbe belépünk, a csendes, komoly hangulat s a férfiak és nők előtt álló nagy kőkorsók legkevésbbé sem tesznek ránk esztétikus benyomást. De mint mindent, ezt is meg lehet szokni."