VÉLETLENEK

Mit mond az új ember?

1. Ami az akaratodon túl, a te szupererős, modern és haladó lényeden kívül történik: véletlen.

2. A világ keletkezett valahogyan, összesűrűsödött a gáz, vagy csak úgy összeállt magától, majd a nyers anyagból kivált a szellemi és fizikai erő, végül növények, állatok, emberek népesítették be a bolygót: miért is? Véletlen.

3. Meghalnak a rokonaid, születnek újak, ahogyan te is születtél és meghalsz végül: ez is véletlen.

4. Hinni Istenben, a gondviselésben: puszta véletlen.

5. Amit nem értesz, amit nem rád bíztak, amit képtelen vagy felfogni: az is mind-mind véletlen.

Életednek tehát sem eredete, sem rendeltetése, sem célja nincsen. Sehova nem tartozol, csak önmagadhoz. Nincsenek kötelességeid, csak jogaid, és senkinek nem tartozol semmivel, még magadnak sem. Ezért ne alapíts családot, ne legyenek gyerekeid, csak élvezd, ami körülvesz, hiszen minden, amit megismertél: véletlen. Te is véletlenül vagy, voltál, leszel.

Mit mondunk mi?

Az empirizmusból és a racionalizmusból kinőtt a modern materializmus, előbb politikai ideológiává szerveződött, majd forradalmak keletkeztek a nevében. Aztán trónra emelték az egyenlősítés vulgárverzióját, lerombolták az istenhitet, az emberi közösségeket, mindent, ami útjukban állt, Legvégül felszámolják a nyugati civilizáció utolsó bástyáját: magát az embert, aki persze nem véletlen született, hanem Isten akaratából. A döntés azonban mindig Istené: ha ez a terve, akkor majd így alakul tovább a történetünk. Ez a civilizáció lehanyatlik, de érkezik majd az új, ami átmeneti megváltást ígér, és egészen addig, amíg ki nem fullad, győztesnek látszik. Az élet pedig szakadatlanul folyik tovább, olyan lelki és fizikai dimenziókban, amelyekről fogalma sem lehet annak, aki a tapintható tények birodalmában, csőlátásban, hitetlenül töltötte el az életét. Mások viszont látnak, éreznek, tudnak. Mindig is így zajlott a beavatás az ősi időktől kezdve. A tudás időnként eltűnt, transzformálódott, újra előbukkant, új tanítók hirdették az igazságot a régiek alapján. Az emberek pedig éltek és haltak, világok, birodalmak, országok és népek keletkeztek és hanyatlottak le, megmozdult minden, de semmi sem tűnt el végleg.

Szajkózhatod a szellemi mélyrepülésben elhangzó materialista közhelyeket, amelyek végeredményeként közösségileg és egyénileg egyaránt megsemmisülsz. Vagy a teremtés rendjében az igazságot szolgálod, a hazádat, honfitársaidat, a családodat segíted, és mindenki mást is, aki jóindulatú. De legfőképpen Istent, aki életet adott neked, halálod után pedig magához hívja a lelkedet.

Semmi mást nem kell tudnunk a 21. századról. A kérdés ma is ugyanaz, mint hajdanán: te hol állsz? Hogyan élsz? Ha vége lesz, és marad egy perced gondolkodni a végső utazás előtt, vajon könyved utolsó oldalát lapozgatod, vagy arra gondolsz, hogy kevés volt az idő, és mindent másképp kellett volna tenned?

Isten elrendelte a sorsodat, de te semmit sem tudsz a befejezésről. Így aztán részben neked adta a döntést ügyeidben. Életed utolsó pillanatáig változtathatsz, és ha van még időd, már ma fordulj a világosság felé, imádkozz, szolgálj, segíts, mondd ki az igazságot! Semmi másnak nincs értelme, semmi más nem számít, semmi más nem fontos.

Ha megtetted, soha többé nem beszélsz majd a véletlenről, hanem hálát adsz azért, hogy megértetted a végső titkot, amit csak kevesen értenek meg.