Napok óta kapom itt a leveleket, hogy nyilas vagyok (nyilván a Bayer Zsolt melletti kiállásom sokakban nem csitul...)

Régi megfigyelésem azonban, hogy engem a kommunisták és a liberálisok mellett a nyilasok is rendkívül utálnak.

Amire minden okuk meg is lehet, hiszen az összes tömeggyilkos vagy emberellenes politikai ideológiát elutasítom, ahogyan elutasítottam egész életemben. A kommunistákat eleve mindig is utáltam. A liberálisokat személyes tapasztalataim alapján tartom kóklereknek. A nyilasokról meg annyit, hogy amikor a Jobbik ellen harcoltunk 2010-ben, pont miattuk, és a hasonló kurucinfós veszettek miatt tettük.

A fenti három modern ideológia nálam ugyanazon a helyen van - az alsó polc alatt, félig beásva. Soha, senki egyetlen sort vagy mondatot nem tudna tőlem idézni, ahol elismerem ennek a három eszmének a létjogosultságát. Soha, senki nem mondhatta - mert nem volna igaz - hogy én ezekkel egy pillanatra is követ fújnék, hiszen mindig is utáltam a karszalagos hülyéket ugyanúgy, mint a vörös gyilkosokat és az öngyilkos álszabadság híveit is.

Mindezet azért meséltem el, mert azok, akik nyilasnak neveznek, arról azért elgondolkodhatnának, hogy milyen könnyen dobálóznak a szavakkal, miközben ők - velem ellentétben - nem patrióták, nem hisznek Istenben, nincs hazájuk, sem népük, nem családban élnek, nem dolgoznak, nincs kötődésük, semmiben nem alkottak maradandót, valamint jobbára hülyék, mint a tök.

Én valójában óember vagyok. Tudatosan választottam ezt a pozíciót, másképp és máshol foglalok helyet a világban, mint ők. Semmi közöm a ti mocskos huszadik századotokhoz, és a mostani még mocskosabbnak készülő huszonegyedikhez sem. Én Isten közelségére vágyom, szolgálom a hazámat, neveljük a gyereket, írok, olvasok, és igyekszem - természetem ellenére is, hibákkal, fogyatékosságokkal bőven megáldva - a lehető legtöbb jót tenni másokkal. Semmi más dolgom nincs, semmi mással nem tartozom a közvéleménynek. Amit elkövettem mások ellen, nagyon sajnálom, ha pedig örömöt okoztam valakinek, azért nem várok elismerést, mert nagyon zavarban érzem magam.

De nyilasnak ne nevezzetek. 1944-ben zsidókat bújtattam volna, 1946-ban németeket, 1952-ben magyarokat. Most is elbújtatnám, akit üldöznek, még akkor is, ha ők - fordított esetben - garantáltan nem tennék meg. Életem során megtanultam, hogy olykor nincs helye az erkölcsi mérlegelésnek. A kegyelem mindenkinek jár, még nektek is, idióták.

Egyébként pedig: egy kicsit nézzetek körül a saját életrajzotokban is....