Soha nem tartottam magam túlságosan okos embernek, mindentudó pláne nem vagyok, de vannak olyan közéleti információk (nem pletykák), amelyek eljutnak hozzám, másokhoz pedig nem feltétlenül. Mégsem hiszem, hogy bele kéne beszélnem olyan dolgokba, mint a kacsatenyésztés vagy a vitorlázórepülés - nem értek hozzá, miért is kellene villognom a semmivel?

Na, most.

Azt szögezzük le, hogy aki - leginkább jobbról, mert balra nemigen látok bele semmibe - morális alapon osztja az igazságot, hogy a kormánypárti politikusok, újságírók, közéleti emberek milyen gyávák, miért nem beszélnek erről vagy arról, valamint hogy egyébként ez meg az a pontos igazság, csak jellemtelenségből, lefizetettségből senki nem meri kimondani, csakis ők persze, illetve hogy ők majd megmondják, hogy volt, mi van és mi lesz (garantáltan), azok....

... azok általában semmiről nem tudnak semmit.

Másképpen fogalmazok: olvasnak ezt-azt, aztán felmondják egymásnak. Nekem ez nulla teljesítmény. Bocsánat.

Miközben sem a stratégiai döntésekről, sem a hosszú távú tervekről, de még a trükkökről, az elterelésről, az erő nem látható, de hathatós alkalmazásáról, a titkos kapcsolatokról, a valódi szövetségesekről, a nem nyilvános megegyezésekről, az ellenfél tényleges működéséről, a fontos háttéreseményekről, a politikusok bizalmas beszélgetéseiről, az erőcsoportokról sem tudnak SEMMIT.

Ezt csak azért írom le, hogy mindenki legyen sokkal szerényebb, aki azzal hitegeti magát, hogy ő bezzeg, átlát mindent, mert olykor három órán át facebookozik, esetleg megnézi a híradót minden este.

Nem. Te nem tudsz semmit. Beleszólsz egy társasjátékba, aminek a szabályait sem ismered. Ha az ember úgy tíz mondatban elmondaná a valóságot erről-arról, persze, nagy szemeket meresztene az illető, mert mindezekre ugye, soha nem gondolt, de szövegelni nagyon könnyű nyilván. Elméleteket gyártani pláne. Ingyen van végül is.

A megfejtést egyébként mindig az utókor szállítja. A politikai jelen sokszor csak a káprázat, az illúzió, a vakhit és az egyoldalú bizalom furcsa elegye a legtöbb ember számára. Ez ugyanis a dolgok működési rendje. Nem a tájékozatlan embereknek kell választ találniuk a sorskérdésekre, hanem azoknak, akik hivatalból felelnek érte. Mindig így volt, mindig így lesz. Így aztán valójában nem tudhatod, ki lőtte le Kennedyt, miért terjedt szét a Covid, nem ismerheted a kormány terveit, fogalmad sincs arról, mire készül az ellenzék, és lövésed sincs, konkrétan mi zajlik a döntéshozók fejében. Igaz, én sem tudok sok mindent, viszont veled ellentétben sohasem szállítom a megfejtést, ha valamiről nem tudok mit mondani. Ez alapvetés.

Egyébként érdektelen a mások hülyesége, csak gondoltam, leírom mindezt, mert állandóan megfejtéseket hallok, olvasok. Nem egyet: ezret. Persze - véleménye megtartásával - kevesebbet kellene politikával foglalkoznia az "átlagembernek", annyi szép dolog van a világon, ez pedig nem mindig szép, az a helyzet.

Aki ezt nem érti, nem ért semmit.