Kevesen hallottak vitéz Faragho Gábor altábornagyról, aki 1944-ben a csendőrség felügyelője volt, egyébként Horthyhoz hű magyar tábornok, aki résztvett a magyar ellenállásban, és harmadmagával a fegyverszünetről is tárgyalt Moszkvában.

Nyilván nem véletlenül őt küldte oda a kormányzó. Faragho ugyanis a negyvenes években a moszkvai magyar nagykövetségen dolgozott, oroszul is remekül beszélt. Hogy, hogy nem, egy fogadáson összebarátkozott Sztálinnal. Kortársi visszaemlékezések szerint némileg be is rúgtak együtt, és olyannyira jó kapcsolat alakult ki köztük, hogy Sztálin neki mindig tüntetően kezet nyújtott, ha találkoztak. Faragho aztán többször megajándékozta Sztálint a saját, kecskeméti barackpálinkájával is. Tessék: milyen fontos a közös piálás... :)

Vicces, de igaz: Faraghónak alighanem jobb személyes kapcsolata lehetett a Szovjetunió első emberével, mint Rákosinak, Farkasnak, Révainak, vagyis a magyar kommunistáknak. A háború után még közellátási miniszter az Ideiglenes Nemzeti Kormányban, majd őt is kiszorították a közéletből, kitelepítették, aztán visszavonult Kecskemét környéki ingatlanára. 1953-ban halt meg. Szerintem tudott volna mit mesélni Sztálinról, az oroszokról, a kommunizmusról....