Felvetődött ma valami bennem.

Elöljáróban leszögezem: ha valaki távolra vagy közelebb, de tartósan elköltözik Magyarországról, annak ezer oka lehet. Van, aki éhezik itthon, mert nem ért semmihez, kimegy Londonba csövezni, nyilván mindegy, éppen hol van. Ha jegyzett tudományos kutató, menő informatikus az illető, tulajdonképpen logikus, hogy máshol él, betegre keresi magát, és jobbak is a lehetőségek. Akad olyan is, akinek jön egy jó ajánlat, aztán költözik. Vannak diákok is, akik kíváncsiak, tapasztalatot gyűjtenek.

Ezer történetet lehetne mesélni. Ma már egyébként semmi gond a külföldön éléssel, nincsenek távolságok, a legtöbben pár óra alatt itthon vannak.

De vannak a "politikai menekültek". Na, ezeket nem értem.

Elmentek, egyébként nyilván élhetnének itthon is. Utólag fellármáznak mindent, hogy ők most mennek, nyilván senkit nem érdekel, de azért elmondják néhányszor. Úgy százötvenszer. Aztán miután elhagyták az országot (nem úgy, mint a határon túli magyarok, akiket valaha erőszakkal elszakítottak a magyar államtól, hanem önként, lelkesen, fennhéjázva, ordítva), azt látom, hogy kint is maradnak. Kint élnek tíz éve, húsz éve, harminc éve. Ahol élnek, külföldiekkel keverednek, magyar iskola nyilván nincs, csökken a nemzeti tér. És persze, egyre kevésbé értik, mi zajlik itthon, nem érzik, nem látják a változásokat, nincsenek valóságos tapasztalataik. Mégis állandóan azt olvasom tőlük, hogy ők jobban értik Magyarországot, mint akik itthon maradnak. Röhej!

Aki több évtizede külföldön él, ott lakik, a gyerekei nem tudnak magyarul, vagy tudnak, de minek, aki ott fizet adót, ott vannak a barátai, oda kötődik - mi az ótvaros lópikuláért foglalkozik még mindig a magyar politikával? Nem teljesen mindegy, mit csinálunk mi itthon? Milyen erkölcsi alapja van, hogy állandóan beleugat abba, ami már régóta nem tartozik rá (hiszen azt választotta, hogy elmegy végleg, hosszú időre)?

Nyilván könnyen beszélek, mert én soha nem akartam, nem is fogok elmennni ebből az országból. Ugyanis ez a hazám. Diktatúrában, szabadságban egyaránt. Nem vagyok büszke erre, csak jelzem. Bejártam az egész világot, mégis mindig hazajöttem. pedig kezdhettem volna én is új életet külföldön. Lett volna hova mennem: kezdésnek rokonhoz, Amerikába. Nem tettem. Nem gyávaságból, hanem azért, mert mindig ragaszkodtam a szülőföldemhez, a barátaimhoz, a rokonaimhoz, a hazához, a nyelvhez, mindenhez. Következésképpen jogom van bármit mondani, itthon élek, itt van a családom, itt dolgozom, itt halok meg. Ezen egyszerűen nincs mit megmagyarázni. De azt kikérem magamnak (amit az eltávozottak egy része önvigasztalásul állandóan ismételget), hogy aki itthon él, az elmaradott volna. Nem. Valójában önazonos. És ugyanannyit tud, lát, ért a világból, mint aki kint csövezik, másoknak szolgál, tapos vagy nyal.

Azt javaslom teljes komolysággal, hogy a sok Orbán-fóbiás eltávozott, aki 15-20 év múltán is csak a "rezsimről" képes okádni a Facebookon, inkább szövegeljen az új hazájáról. Oké? A szaporodó zsidóüldözésekről, a városokat elárasztó bevándorlókról, a mocsokról, a kretén, beteg emberekről, a nagyvárosi kallódásról, a drogról, a jelenét, jövőjét feladó új szálláshely identitásáról. Jó? Ne szövegeljetek bele abba, hogy mi itthon kit választunk, kiben bízunk, kiben nem, jó? Semmi közötök hozzá! Illetve annyi, mint nekünk. Ha még állampolgárok vagytok, szavazzatok le, ahogyan mindenki, aki akar - és kész. Semmilyen plusz információra nincs szükség, a tapasztalataiknak hazudott előítéletek már nem fontosak itthon senki számára. Ugyanis már kiiratkoztatok a közösségből, és nem azért, mert ki kellett, hanem azért, mert ők úgy döntöttetek.

Ne legyetek túlzottan büszkék azokra a külsőségekre, innovációra sem, amibe beleültetek, mindez ugyanis időleges, hamarosan elfújja a történelem az egész szemétdombot. Meg azt is, ami nem szemétdomb, de a jövevények néhány évtizeden belül garantáltan le fogják rombolni, mert azt mindig úgy szokták történelmi sorsfordulók idején.

Úgyhogy: agyő! Magyarország köszöni, jól van. Ez mindig is így alakult, most sem lesz másképp.

(Mindenki mást, aki magyarként külföldön él, aki normális, nem képzel túl sokat magáról, szeretettel üdvözöl a haza...)

Megjegyzem még, hogy amit a külföldi magyarokról írtam, CSAK azokra vonatkozik, akik állandóan a magyar közállapotokról siránkoznak - onnan. Felesleges kioktatatni, hogy egyébként mit, miért, hogyan, mert azonnal törlök minden tiszteletlen, ostoba, elvakult hozzászólást. Ahogyan eddig is.

Hát, ennyi. :)