Csonka Ferenc az idős Rózsa Sándor bandafőnöke volt a 60-as, 70-es évek fordulóján. Szerencsére fotó is maradt róla (mellékeltem). Életének utolsó lenyomatait őrzi ez az összefoglaló cikk a Budapesti Hírlap 1896. június 13-i számában. Hogy aztán becsületes szabadságharcos volt-e, aki persze, a szegénynek csak adott és forrón szerette a hazáját, vagy többször elítélt, haszonleső gyilkos, akit ki kellett iktatni a normális emberek társaságából, szerintem döntse el mindenki maga. Sok sikert, kellemes romantikát! :)

"Az utolsó. Eszéken ma reggel végezték ki Csonka Ferenc rablógyilkost, Rózsa Sándor utolsó cimboráját. A hetvennégy éves gonosztevő húsz esztendőt töltött Illaván, s mikor onnét kiszabadult, Szlavóniában húzódott meg egy cigányputriban, melyet negyven krajcárért vásárolt. Egy darabig halászgatásból élt, s úgy látszott, hogy tisztességgel akarja leélni még hátralévő napjait. De a gonosz vér nem hagyta nyugodni. Egy szerencsétlen parasztembert, aki kocsin Vukovárra vitte, útközben megfojtott, s holttestét a vízbe dobta. A kocsival és lóval Szegedre menekült. Az eszéki rendőrség értesítette az esetről a szegedi rendőrséget, mely Szekula biztost bízta meg a nyomozással. Szekula az alsó városban kikutatta a gonosztevő rejtekét. Éppen ágyban feküdt, mikor a rendőrbiztos betoppant hozzá, s fölszólította, hogy kövesse őt. Csonka úgy tett, mintha megadná magát, s fölcihelődött az ágyból. De hirtelen kést rántott ki a csizmaszárából, s hasba döfte a boldogtalan rendőrbiztost, aki eszméletlenül terült el a földön. A vén haramia menekülni akart, az ajtónál azonban útját állták a rendőrök, akikkel most élet-halál harcra kelt. Csonka ádázul védekezett, s végre is csak úgy tudták lefülelni a rendőrök, hogy karddal elvágták a kezét. Mikor Szegeden kihallgatták, dacosan vágta oda a vizsgálóbírónak, hogy mért nem akasztották föl már régen, hiszen ő bőven rászolgált a kötélre. Szegedről Eszékre kisérték s itt ültek fölötte törvényt. A végtárgyaláson szinte lelkesedéssel beszélt a Rózsa Sándor társaságában elkövetett hőstetteiről. Elmondta, hogy több vakmerő rablást követtek el a hírhedt haramiavezérrel, s hogy része volt az 1869-iki vasúti rablásban is. A törvényszék halálra ítélte a vén bűnöst. Az ítéletet jóváhagyták a felsőbb fórumok is, a király pedig szabad folyást engedett az igazságszolgáltásnak, aztán kitették a siralomházba. A halálra szánt gyilkos a siralomházban egykedvűen viselte magát. Az éjjel jóízűt aludt, s ma reggel, mikor a bitóhoz kísérték, pipára gyújtott. Bali Mihály pontban hat órakor hajtotta végre az ítéletet. Csonka Ferenc az utolsó pillanatig nyugodt, majdnem jókedvű volt, s figyelmeztette a hóhért:

— Kitegyen ám magáért, nehogy szégyent valljon. Jól végezze a dolgát és hamar!

Úgy is történt. Alig tíz percig tartott a halálküzdelme, s ezzel Rózsa Sándor utolsó cimborája is befejezte földi pályafutását."