Ha valaki megkérdezné tőlem, hogyan, mikor írok cikkeket, bármi mást, különösebben érdekes körülményekről nemigen tudnék beszámolni. Az biztos, hogy a leggyakrabban hajnalban, kora reggeltől tudok írni - főleg, ha sokat kell dolgozni (olykor iszom egy kávét, csak ennyi a pihenés). Estére, éjszakára elfárad a test, elfárad az agy, kerülöm a késői munkát, inkább felkelek nagyon korán. Mostanában rászoktam arra, hogy - ha tehetem - délutánonként, a süket csendben is dolgozom otthon. Egyébként tudok írni glosszát, vezércikket, interjút hangzavarban, szerkesztőségben, bárhol és bármiképpen, de az órák leginkább úgy peregnek igazán eredményesen, ha magányosan, csendben dolgozom, ha nem kell beszélgetni közben senkivel. De ha igen, az sem baj. Ha pedig nagyon elmerülök az írásban, elég hangosan verem a klaviatúrát. :) Többek szerint olykor vicsorítok is - hát, ezt sem megerősíteni, sem cáfolni nem tudom. :)

Na, most - hogy igazi nagyságokról is szóljunk - érdekes annak utánajárni, melyik magyar írónk hogyan, milyen módszerekkel írt. Ezek aztán az igazán fájin történetek! :)

Jókai Mór sebészi pontossággal elvonult szobájába, dolgozott, mint egy hivatalnok, szépen kerekítette a történeteket ízlésesen berendezett házában, villájában.

Írók sokasága dolgozott kávéházakban, Karinthy Frigyes például az általános ricsajban, mások beszélgetése közben is remekül írt. Kellér Dezső megemlékezik egy kabarészerző barátjáról, aki csak kávéházban tudott dolgozni, ezért a felesége - hogy otthon tartsa - berendezett neki otthon egy kis kávéházsarkot, sőt, pincérnőnek öltözve hozta ki a kávéját, de hiába, mert a férje egy idő után egyszerűen elszökött az igazi kávéházba.

Kosztolányi Dezső illatszerekkel vette körül magát otthon írás közben, a felesége sűrűn cserélgette ezeket, hogy megfelelő ihlete legyen.

Ady Endre félrevonult a társaságtól, családtól, amikor verset kellett szülnie, de neki bor is mindig kellett hozzá.

Móricz Zsigmond beszélgetett, vitatkozott, kiabált magában, ha új regényen, novellán dolgozott. Feljegyezték róla továbbá, hogy a zárt ajtók mögül gyakran hallatszott ki nevetés vagy sírás, miközben éppen gépelt.

Tamási Áron egy huzamban, javítás nélkül írt, sebészeket megszégyenítő módszeréről pedig ő maga számol be: "Mielőtt íráshoz ülnék, a fürdőszobába lépek, s jó alaposan, bő szappanhabbal, kefével kezet mosok. Még akkor is, ha rendes reggeli mosdózásom óta csak a negyedórás kávézás múlt el felőlem. "

Hosszasan lehetne folytatni a sort. Egyszer majd folytatom is. :) Talán megírom, hogy újságíró barátok és kollégák Bayer Zsolttól Huth Gergőig hogyan és miképp írnak - láttam eleget. :)