Életemben nem olvastam ennyi hülyeséget Rózsa Sándorról, mint az elmúlt pár napban. Volt itt már minden. Sándor "kisöpörte" a teljes Délvidéket, becsületes hazafi volt, nagyobb Kossuthnál, Petőfinél, makulátlan magyar úr, és persze, keresztben harapta át mindenki torkát, ha éppen rájött a piros-fehér-zöld késztetés.

A szerb-magyar meccs óta mindenki ért ehhez is. :)

Gondolom, nagyon kínos lett volna akkoriban a Rózsa-bandával szemközt állni éjszaka a tanyád előtt, mielőtt félig agyonvernek, elviszik a lovaidat, marháidat, ami ugye, gyakran előfordult a periratok szerint a Dél-Alföldön. De hát, a romantika mindig erősebb a valóságérzékelésnél.

Őszintén sajnálom a történészeket, régészeket, muzeológusokat, néprajzkutatókat, hogy egész életükben annyi képtelen idiotizmust, kioktatást kell végighallgatniuk hozzá nem értő emberektől, akik az álmaikat terjesztik, de a valóság nem érdekli őket.

Miközben ez is szakma, ugye. Na, de ez bonyolult.

Ha valaki kíváncsi rá, egyszer talán elmesélem a valóságos részleteket. A Rózsa-könyvem óta is rengeteg új kutatás, tanulmány, ismeretlen adat bukkant elő. Ma már én is sok mindent másképp látok, mint negyedszázada, amikor először kiadtuk a könyvemet.

Bár lehet, hogy nincs értelme. A ködöt mindig nehéz eloszlatni, az emberek makacsul ragaszkodnak a tévedéseikhez.

Ennyit a szerb-magyar meccsről. :) A lényeg, hogy győztünk. A többi: mese és romantika.