Kedves barátaim! Nagyon kérlek benneteket, ne írjatok nekem állandóan arról, hogy hova tűntem, mennyire hiányzom, hogy miért nem láttok a televízióban. Évek óta ez a téma. Már nagyon régen kiléptem a Sajtóklubból, és nem akarok más politikai vitaműsorban sem szerepelni. Amiben szeretnék, olyan műsort nem csinálhatok, mert nem támogatják. Igaz, nem kérek, nem követelek - kétszer elmondtam, mit szeretnék szerkeszteni és vezetni, de nem kellett az a kulturális beszélgetőműsor, amit kitaláltam. De nincs harag, nincs sértődés, megértettem, hogy igény és elvárás leginkább csak politikai termékekre lehetséges. Egyébként ti is ezeket nézitek, ezeket fogyasztjátok, a Facebookon is ez a téma, szóval, a döntnököknek talán még igazuk is van.

Ez ilyen egyszerű. Egyébként - még utoljára hadd mondjam el - a televíziózás múlt idő a számomra. Nem zártam be végleg az ajtót, de csakis akkor óhajtanék szerepelni, ha nagyszerűen érzem magam. Valamikor voltak ilyen műsorok, ma már nem érzem a vonzást. Időről-időre megkeresnek, felhívnak régi barátok, kollégák, vezetők, kedvesen invitálnak különféle műsorokba - de azokban meg én nem szeretnék szerepelni. Mert már nem lennék ott fejben, nem érzek megszólalási kényszert, és nem hiszem, hogy prófétálnom kéne arról, amit úgy ezerszer elmondtam, leírtam már életemben. Tegye, csinálja, aki még az út elején jár, őszintén szurkolok neki! Sok ilyen közszereplőt látok, de csak azért, hogy kapjak egy sorszámot, nem óhajtok hangerőt diktálni.

Az írás maradt, szeretek írni, vannak terveim. Úgy érzem, most érkeztem el arra a tapasztalati szintre, amikor már teljesen mást és másképp szeretnék elmondani a világról, mint amit valaha is elmondtam.

Ez az utolsó mondat jelent valamit, igen. :) Isten adjon hozzá erőt, hitet, bölcsességet - ennek a titkos regényemnek még meg kell születnie. Mert benne lesz a lényeg. Igen, ebben benne lesz, másban már régóta nem látom, nem érzékelem, hogy fel tudnám mutatni.

Ezért nem kérdezzétek meg soha többé, hogy miért nem szerepelek politikai műsorokban. Köszönöm nektek! Igazából nem is tudok mit mondani erről, pedig vagy négy-öt éve állandóan erről kell beszélnem. Fogadjuk el szerintem, hogy így döntöttem. Remek életem van azóta egyébként. :)