Létezésünk egyetlen kitapintható értelme, hogy a halhatatlan lélek visszaolvadjon abba a mezőbe, ahonnan vétetett, vagy rémlátomásokkal zuhanjon le a megsemmisülésbe. Tetteinknek, erkölcsünknek, életünk eseményeinek ezek a következményei. Aki bűnös életet él, vagy nem hajlik a bűnbocsánatra, ne feledkezzen el erről. Mindannyian számot adunk önmagunkról halálunk után, mert a lélek tovább él. Nekem ilyesmi járt a fejemben a halottak napján, és azért osztottam meg veletek, mert ez nem jóslás, hanem bizonyság.

Ne halogasd a tanulást, mert már nem lesz rá időd. A tanulás első szintje a következő: nem klubhűség szerint üdvözülsz vagy buksz el. Sorsunk egyetemes, minden halott testből távozó lélek ugyanazt az utat járja be. Aki ezt nem ismeri fel, életében nem az egyetemes jóra törekszik, türelemmel és megértéssel más vallások, nemzetek, emberek iránt, máris elkövette az első hibát. Aki egyetlen igazságot hirdet, elfelejti, hogy az erdőből is ezer módon lehet kijutni - minden embernek más az útja.

Akkor élünk tehát helyesen és igaz módon, ha minél többet elgondolkodunk életünkön és halálunkon. Aki már nem fél, nem hiszi, hogy végleg megsemmisülünk, hanem bízik Istenben, törekszik a saját tisztaságára, bűneinek bocsánatára, bátran fogadja a csapásokat és derűvel az örömöt, máris megtalálta az erdőből kivezető legrövidebb utat.