A villamosan vonszolja magát a koldus, akinek - nem kell szakembernek lennem - nyilván pont olyan egészséges csököttnek álcázott jobb lába, mint az enyém. Síros hangon azt mondja: segítsenek, segítsenek... Két perccel utána kopott öregecske, egyúttal masszív alkoholista sántikál végig, Jézus nevében kér pénzt, mert hogy nincs neki.
Te mit tennél velük és a többi koldussal?
1. Minden koldusnak adok pénzt, ha tehetem (rendben, ez Assisi Szent Ferenchez illő tett, de tudd: adományaid nagy része garantáltan csalókhoz és a koldusmaffiához kerül).
2. Nem adok pénzt koldusnak (kétségkívül a legracionálisabb döntés, de azért az embertelenség bélyegzőjével ilyenkor mindig homlokon stemplized magad).
3. Akkor adok pénzt koldusnak, ha valamit nagyon remélek, vagy nagy öröm ért (pompás, ebben az esetben magadra gondolsz, nem az általános igazságosságra és a konkrét szenvedő félre, aki most kap tőled pénzt, a jövő héten meg nem).
4. Próbálom megsaccolni, szüksége van-e pénzre vagy sem, ettől függően mindig adok, vagy soha nem adok (ezzel meg az a baj, hogy tényleg csak saccolsz, következetességről szó sincs)
Szóval: mit is kéne tenni ilyenkor?