Ki és mennyit vásárolhat a kecskeméti nagybani piacon?

Lehet-e, szabad-e, etikus-e kitiltani onnan a magánvásárlókat?

Lehet-e, szabad-e, etikus-e meghatározni a termelőknek, hogy kinek értékesíthetnek?

Nap mint nap ezek a kérdések járnak a fejemben. A szeptemberi közgyűlésen felelős döntést kell hoznunk. Az nyilvánvaló, hogy érdeksérelmek nélkül nem megy majd, egy ilyen kényes témában végképp lehetetlen mindenki kedvére tenni.

Hosszú évek óta újra és újra visszatérő téma, konfliktus, dilemma.

Egyik oldalon a Budai utcai nagypiac árusai, akik úgy vélik: meg kell küzdeniük a multikkal, mint konkurenciával, de mellette erős versenytárs a nagybani piac is, ahol bárki akár minimális mennyiséget megvásárolhat. Elmondásuk szerint ez ellehetetleníti a Budai utcai árusok és termelők munkáját. Szerintük a nagybani piacról ki kellene tiltani a magánvásárlókat.

Másik oldalon ott vannak azok a magánszemélyek, akik megfizethetetlennek érzik a Budai utcai piac árait. A nagybanin feléért, harmadáért tudnak zöldséget, gyümölcsöt vásárolni. A magánvásárlókkal ért egyet a nagybanin áruló termelőknek javarésze is, hiszen jobb a forgalmuk, nagyobb az esély, hogy az az áru is elkeljen, amit a a kereskedők nem vásárolnak fel. A közelmúltban mintegy 600 aláírás gyűlt össze annak érdekében, hogy magánszemélyek továbbra is vásárolhassanak a nagybanin.

Mi, döntéshozók melyik ujjunkat harapjuk? Mindegyik fáj. Nekünk is.
#piac #nagybani #Kecskemét