Miért elfogadhatatlan a Mercosur egyezmény kereskedelmi részének mielőbbi ideiglenes hatályba léptetése? Erről is beszéltem a hegyvidéki polgároknak a héten.

Az Európai Unió és a dél-amerikai Mercosur országok a két fél közötti szabadkereskedelmi tárgyalásokat 2019-ben lezárták – aztán jött öt évnyi ideológiai huzavona. Az akkori bal–zöld európai parlamenti többség újabb és újabb feltételeket erőltetett rá a dél-amerikai partnerekre, ők pedig érthetően jelezték: ha mi új szabályokat írunk nekik, akkor nekik is lesznek feltételeik.

Az egyezményt így nem is írták akkor alá, viszont most, hogy kereskedelmi feszültségek vannak az Egyesült Államokkal, Brüsszel hirtelen ráébredt, hogy mégis jól jönne a Mercosur: gyorsan meg kell állapodni.

Csakhogy ma már nem 2019-et írunk. Az EU közben kinyitotta a piacot Ukrajna felé, ezáltal nyomott áron baromfi, tojás, kukorica, gabona, méz stb. ömlik be az Unióba, és ez az európai, ezáltal a magyar gazdákat is már súlyosan érinti. Amennyiben erre még ráengedik a Mercosur-importot is ugyanazokból a termékkörökből, az együtt már súlyosan érintené a gazdákat.

Ráadásul mindezt a Bizottság úgy időzíti, hogy közben a következő, 2028–2034-es költségvetésben az agrártámogatásokat 20%-kal megvágnák, miközben a gazdák nyakán ott vannak a kötelező zöldítési előírások és a túlburjánzó adminisztráció, ami mind drágítja az európai termelést.

Ugyanaz az egyezmény ma egészen mást jelent, mint 2019-ben. A körülmények megváltoztak – Ukrajna, a kevesebb támogatás, a zöld terhek együtt - teljesen új helyzetet teremtettek.

Jó tisztán látni.