Márky-Zay Péter néhány napja azt mondta, hogy "igenis érezni kell az energiaár-növekedést" mert enélkül "nem fogunk ösztönözni senkit energiatakarékosságra".

Nem értek egyet.

👉 Márky-Zay érvelése világos. Az emberek azért fogyasztanak túl sok energiát, mert olcsón jutnak hozzá. Ha drága lenne, elektromos autót vennének, leszigetelnék a házukat, vagy felvennének még egy pulóvert.

Csakhogy a tapasztalatok azt mutatják, hogy az érvelés a gyakorlatban nem működik. Empirikus kutatások egész sora bizonyítja, hogy:
1️⃣ a lakossági fogyasztók nem képesek rugalmasan reagálni az árváltozásokhoz, mert nem értesülnek róluk, nehezen változtatnak szokásaikon, nincs pénzük/lehetőségük energiahatékonyság-növelő beruházásokra stbstb,
2️⃣ az árnövekedés következménye pusztán a háztartások terheinek növekedése, ami sok családot nehéz helyzetbe sodor.
Ráadásul az, hogy a lakossági tarifák ténylegesen a piaci árakat tükrözik, a szolgáltatók közötti versenyt feltételezi, aminek a megvalósulását sok tényező hátráltatja (például a fogyasztók alárendelt helyzete, infrastruktúrából eredő korlátok stb.)

️ Márky-Zay rezsipolitikájának következményeit Magyarország már egyszer megtapasztalta.
👉 A hatósági árak lebontása miatt 2007 és 2012 között (vásárlóerő-paritáson) Magyarországon voltak a legmagasabbak a lakossági tarifák az EU-ban.
👉 A piaci liberalizáció súlyos társadalmi problémákhoz (például az energiaszegény háztartások arányának gyors ütemű növekedéséhez) vezetett.

👎 Szerintem erre nem az a megfelelő szakpolitikai válasz, hogy addig növeljük az árakat, amíg az emberek rá nem kényszerülnek életvitelük megváltoztatására.
👍 Meg kell vizsgálni, hogy mi okozza az energiahatékonyság-növelő beruházások elmaradását (például forráshiány), majd a szakpolitikának ezeket a korlátokat kell lebontania (például támogatásokkal).