Henry Nowak és George Floyd

Amikor a társadalmi érzékenyítés beszivárog az állam működésébe, avagy WLM!

A belpolitikai ügyek annyira lefoglaltak minket mostanában, hogy nem figyelünk arra, mi történik körülöttünk. Sajnos eddig megtapasztaltuk, hogy minden jó (és rossz) dolog Nyugatról jön.

A Floyd- és a Nowak-ügy hasonló, mégis vannak alapvető különbségek benne. Amerikában egy rendőri túlkapás okozta egy büntetett előéletű színes férfi halálát. Sajnálandó és elfogadhatatlan.

Itt, Európában egy bevándorló hátterű férfi leszúrt egy fiatal fehér angolt az utcán. Ez önmagában rávilágít a tömeges bevándorlás problémájára, de nem ez az igazi tragédia. A döbbenetes az, hogy a kiérkező rendőrök a tettes bemondása alapján nem vele szemben lépnek fel erélyesen, hanem rasszista támadást feltételezve az áldozatot vegzálják, nem látják el, és járulnak hozzá így közvetve a halálához. Na, ez az, aminek sohasem szabadna megtörténnie.

Amerikában ez az ügy hónapokra meghatározta a közbeszédet, zavargásokat indított el, és még a választások alakulására is hatással volt. A média, a politika és a közélet szereplői egymással versenyezve szólaltak meg.

Most viszont egy ártatlan, 18 éves angol egyetemista fiatalember brutális meggyilkolásáról beszélünk, és mégsem látjuk ugyanazt a felháborodást, ugyanazokat a nyilatkozatokat, ugyanazt a figyelmet.

Szerencsére Magyarországon egyelőre nem tartunk ott, hogy az „őshonos” lakosságot rendszeresen ilyen támadások érjék, de éppen ezért kell rendkívül óvatosnak lennünk a bevándorlás és a társadalmi érzékenyítés kérdésében. Más országok hibáiból is lehet és kell tanulni.

Nem célom az ügyeket összemosni hazai dolgokkal, de itthon sem ártana egy kis demonstratív kiállás az ügy mellett. Különösen akkor, amikor itthon továbbra sem tudjuk pontosan, milyen feltételeket várnak el a migrációs paktum kapcsán az uniós források felszabadításáért cserébe. Az is elég homályos, hogy az új oktatási kurzus pontosan milyen civileket is akar bevonni az iskolai oktatásba társadalmi érzékenyítés címén. Mint látjuk, nemcsak a genderőrület szabadult el Nyugaton, hanem egy erőltetett faji hisztéria is. Ami nem szól másról, mint hogy minden fehér veleszületett fajgyűlölő (Critical Race Theory), tehát potenciálisan gyanús. Éppen ez vezethetett az angol eseményekhez.

Éppen itt az ideje a polgári-nemzeti oldalnak a választási vereség utáni „köldöknézegetés” helyett, hogy ilyen ügyek legyenek fontosak. A közélet szereplői is egyértelműen ítéljék el ezt az angliai gyilkosságot, mert egy ártatlan fiatalember életének kioltása nem lehet kevésbé fontos attól függően, hogy ki az áldozat vagy milyen politikai narratívába illeszthető bele.

Ha az egyik ügy nemzetközi felháborodást érdemelt, akkor a másik sem érdemelhet kevesebbet.

Két ügy. Két tragédia. De úgy tűnik, nem minden áldozat számít ugyanannyit a nyilvánosság szemében.

Nekünk viszont számít minden ember élete!