Hazánkban 2003-2007 között a béreket terhelő adók és járulékok a gyermekes családok esetében is növekedtek, míg a környező országokban és az OECD országok átlagában stagnáltak, s a 2008-as válság után már csökkentek.

Az átlagkeresetű, kétgyemekes párok esetében 2007-ben hazánkban ez az elvonás majdnem 50% volt, amely Belgium után a második legmagasabb érték az OECD országok között. Csehországban 12, Szlovákiában és Lengyelországban 14-15 százalékponttal alacsonyabbak voltak az elvonások ekkor.

2007-ben a munkavállalók terheit növelték, emelkedett az egészségbiztosítási járulék, illetve már az átlagbért keresők is a magasabb, a 36%-os SZJA kulccsal adóztak. 2009-től pedig bevezették az un. „szuperbruttósítást”, ami csupán egy matematikai trükk volt, mert 27%-kal megnövelt szuperbruttó lett az alapja a SZJA-nak és az elvonásoknak. Tehát nem az adókulcsot emelték 40% fölé, hanem az alapot növelték 27%-kal. Ezzel csak annyit értek el, hogy kozmetikázták az adókulcsot.

„...És közben egyébként nem csináltunk semmit négy évig. Semmit. … Ha el kell számolni az országnak, hogy mit csináltunk négy év alatt, akkor mit mondunk?”
(Őszödi beszéd, Gyurcsány Ferenc, 2006.)

: Szalai Piroska