️ Öszöd-15:

Bizonyára emlékeztek rá, hogy 2010 előtt senki nem foglalkozott azzal, hogy hányan dolgozunk. A baloldali kormányok alatt a szakterület neve munka(nélküliség)ügy volt, nem foglalkoztatásügy. Akkor az elsődleges cél az volt, hogy minél kevesebb munkanélküli legyen, nem az, hogy minél többen dolgozzunk. A munkanélküliséget úgy akarták csökkenteni, hogy inkatív állományba dugták azokat az embereket, akiknek nehezséget okozott számukra a foglalkoztatása. Hogyan? Úgy, hogy az állami cégek nem elbocsátották a dolgozóikat, hanem a leépítések idején előnyugdíjba küldték már 40 évesen őket. Öt éves nyugdíjuk összegét befizették az államnak, ezzel átmenetileg javították a költségvetést, s persze kozmetikázták a statisztikákat. Az már senkit nem érdelkelt, hogy mi lesz öt év után, s milyen negatív társadalmi hatása lesz a tömeges előnyugdíjasok megjelenésének.

Ennek ellenére, amint kormányozni kezdett Gyurcsány, azonnal nőtt a munkanélküliek száma. 2010-re a 2002-es létszámot sikerült megduplázni. Nálunk a munkanélküliségi ráta 5,8%-ról 11,2%-ra nőtt, míg ugyanebben az időszakban Lengyelország megfelezte, Szlovákia pedig negyedével csökkentette a munkanélküliséget.

Az előző posztbeli idézet itt is igaz: https://www.facebook.com/piroska.szalai.54/posts/3424690374447181
„Egészen pontosan tudom, hogy mindaz, amit csinálunk, az nem lesz tökéletes. ... Dehogy tudom kiszámolni minden lépésünknek a következményét. Nem tudjuk. Nincsen ennyi kapacitásunk. … Nem tudjuk. Ennyi tehetségünk van gyerekek. … Nincsen sok választás. Azért nincsen, mert elkúrtuk. Nem kicsit, nagyon. Európában ilyen böszmeséget még ország nem csinált, mint amit mi csináltunk. … És közben egyébként nem csináltunk semmit négy évig. Semmit. … Ha el kell számolni az országnak, hogy mit csináltunk négy év alatt, akkor mit mondunk?”
(Öszödi beszéd, 2006.)